A napokban egészen hajmeresztő történet jutott a fülembe, egyik ismerősöm utazásáról. Fogtam hát magam, hogy még melegében „papírra vessem” az esetet, annyira tragikomikus.
A bűn sosem alszik. Nem csupán a rohanó világunk mindennapos színtereire igaz ez az általános érvényű megállapítás, hanem olyan helyekre is, amelyek az élet végállomásaképp szolgálnak, a temetőkre. No, ne essék semmiféle misztikus, földöntúli félreértés!
Ez az írás nem lesz mentes az indulatoktól. A szülői felelőtlenségek oly megnyilvánulásai tapasztalhatók, amik minden neveléssel foglalkozó szakember számára felháborítóak (természetesen itt is említeni illik: tisztelet a kivételeknek, akik azért elég sokan vannak).
Sok pár sajnálkozva tud nézni egy sikeres és magabiztos embert, amiért nincs párkapcsolatban. De vajon a párkapcsolatban élő emberek boldogabbak, mint azok, akik szingliként építettek egy sikeres karriert, és ki vannak békülve saját magukkal? Cikkünkben górcső alá vesszük a szingli élet előnyeit, és hogy miért is fontos mindenki számára az, hogy önmagával is időt töltsön.
Több millió forintos plasztika, büszkén bevallott nulla munka: egy műsor, amely gyakorlatilag semmiről nem szól - kellett ez a magyar tévénézőnek mint egy falat kenyér.
Egy társadalom fejlettségét egyértelműen mutatja, hogy milyen színvonalú a szolgáltatása. Egyszerű példával megvilágítva: Burundiban az orvos az enyhén szuvas fogat kihúzza harapófogóval. Norvégiában pedig lézeres fúróval, fájdalommentesen kifúrja és betömi, megmenti.
Augusztusban számos program várta az érdeklődőket, majd 20-án kivirágzott a város. A szervezők szerint rekordszámú látogató vett részt az egyhetes programsorozaton, aminek tudatában jövőre a lelátók számát eggyel bővítik.
Dráma, visszajönni a pokolból és megdicsőülni – egy név, egy szó: Vasutas. Ráadásul mindez a századikon történt. A századikon, amikor az ellenfelünk Európa volt.
A közösségi média egyre hangosabb az elégedetlen vásárlók posztjaitól. Megsokasodtak a külföldi árakat a hazaiakkal összehasonlító bejegyzések. A tapasztalat pedig – sajnos – azt mutatja, a tendencia csak romlik, az árak lassan elviselhetetlen méreteket öltenek.
Az elmúlt napok jelentős esőzései a cívisvárost sem kerülték el. Annál is inkább volt kegyetlen az időjárás, hogy még a könyvheti eseményeket sem kímélte. Akárcsak az elvezetőrendszert, habár Debrecen egyes belvárosi és a belvárostól kissé kintebb eső utcákat, ahol már-már kisebb helyi tavak alakultak ki az útviszonyok és a körülmények miatt.
Nyár van. Végre. Mennyit kellett erre várnunk már megint!? Nagyjából bő kilenc hónapot. Ha emberi oldalról szemléljük az év legszebb, legmozgalmasabb évszakának eljöttét, mondhatnánk, kilenc hónap alatt szó szerint új élet született. Új élet, amely előtt ismét három hónapnyi lehetőség áll júniustól augusztusig.
Még a nyolcvanas években több nyáron át a Balaton mellett, Káptalanfüreden üdültettünk gyerekeket. Klasszikus úttörőtábor volt. Reggel trombitaharsogás, majd zenés ébresztő, napi programok, este tábortűz.
Noha a jegyellenőrök általánosságban nem az utazóközönség kedvenc útitársai, nem mehetünk el a tény mellett, hogy munkájukat végzik, amiért pénzt kapnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy a villamosok, buszok hivatalos személyei korlátlan hatalomgyakorlási joggal rendelkeznek, mégis egyre gyakrabban történnek kirívó esetek – ez is egy ezek közül.
Kézi, foci, Csaba, Fradi. Alighanem ebben a négy szóban összefoglalható, hogy a cívisváros számára a pályán mit is jelent az igazi, büszke debreceni, élvonalbeli rivalizálás. A piros-fehérek pedig megmutatták, még idegenben is szakadatlanul él a legősibb ellenfelek ellen a cívis virtus.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.