Olvasmány

Nem a csekély számú érdeklődő miatt (sokan is voltak), hanem inkább az unokák, rokonok, barátok bevonása, megható szereplése miatt kerekedett családiasra az a könyvbemutató, amelyet Dobos Péter Az aranyteknős című könyvének bemutatójára tartottak nemrég a debreceni Méliusz Juhász Péter könyvtárban.

Összeszorult a szívem, amikor megláttam. Nem is a fizikai állapota, hanem a szeméből sugárzó reménytelenség ütött szíven, még nem láttam ilyen rossz állapotban.

Vajon a vasút munkatársának joga van-e valakitől megvonni az utazás lehetőségét, ha csupán ruházata, vagyis inkább mondjuk úgy, „aromája” nem kifejezetten kellemes jelenség? Szembeállítható-e a köz véleménye az alapvető jogokkal, ha a rend egy pillanatig sem borul?

Vannak foglalkozások, amelyek komoly koncentrációval járnak, szellemi fáradtsághoz, kimerültséghez vezethetnek. Ilyen például a sokak által ismert alak, a szórakozott professzor, aki gondolataiba mélyedve nem a munkahelyére ér be, hanem egészen máshova. Mindezt csak akkor veszi észre, mikor végre feltűnik neki a vadidegen környezet.

Egyszer volt, hol nem volt, Nagyváradon túl, Hargitától délre, de a Fogarastól innen, élt egy székely család. Apa, anya és serdülő fiúk egy erdő közepén laktak.