Az írás címe kétféleképpen is értelmezhető: egyrészt végállomás, másrészt lepusztult állapota miatt az odavezető vasútvonal bezárását is többször tervbe vették.
Noha a DKV rendre a kor szellemét tükröző és haladó innovációkkal igyekezik maradéktalanul kiszolgálni az utazóközönséget, azért a végén még mindig marad egy kis bosszankodni való. Különösen akkor, ha a buszt, bár valós időben követhetjük, annak érkezése és „célba érése” teljesen esetleges – még ha siet is az ember.
A rendszeresen autózók jól ismerik a hazai útviszonyokat. Bár az illetékesek kommunikációja szerint évente jelentős hosszúságú felújítások történnek, ez valahogy nem nagyon látszódik.
Nemrégiben Újfehértó és Hajdúhadház között, nyílt pályán siklott ki egy vasércet szállító tehervonat kilenc kocsija. A szállítmány Záhonyból indult, úti célja pedig Ausztria volt.
A honi, többnyire alsóbbrendű utak állapota rossz, sok helyen balesetveszélyes. Főbb útjaink között is akadnak kifogásolni valók. Akik autóztak a 34-sen vagy a 38-son Tarcal–Tokaj között, most hevesen bólogathatnak.
Magyarországon a vasútépítési láz a 19. és a 20. század elején érte el csúcsát. Az I. világháború végével és a trianoni diktátum következtében a vasúthálózat kétharmada más országokhoz került. Azóta a jelenlegi Magyarország területén új vasútvonalat nem építettek. Egy kivétel: az 1940-ben visszatért Észak-Erdély, Szeretfalva-Déda, 43 km-es vasútvonalának megépítése volt.
Emlékszem az első alkalomra. Számos edzőtermi bérlet és aerobik óra után egy ismerősöm ajánlotta Csirkésné Tar Erzsikét, mint senior Alizetics oktatót. Szkeptikus voltam, nem hittem, hogy ez a torna nekem való.
Dr. György Ilona: Egyetemi Docens. A heves megyei Verpeléten született. Édesanyja háztartásbeli, édesapja a Heves Megyei Áramszolgáltató vezető szerelője volt. 1962-ben végzett a Debreceni Orvostudományi Egyetemen.