Olvasmány

A furcsa mopedes

Képünk illusztráció

Hiába futottam, a közlekedési lámpa nem díjazta igyekezetemet, könyörtelenül váltott pirosra. Bosszúságomban szenzorok után kiáltottam (persze csak magamban), melyek érzékelték volna átkelési szándékomat.

Az elgurult jegygyűrű

Végül megtalálták

Még az átkosban történt (bár e jelzőről az akkor már éltek árnyaltabban vélekednek). A szocializmus már recsegett, ropogott, Kádár János szenilis vénemberré dementálódott, de a tanácsi közigazgatás még működött. Azért irodákban, hivatalos helyiségekben az elvtársasozáshoz szokott füleket egyre gyakrabban ütötte meg egy-egy uram, asszonyom megszólítás. A változás előszele is huzatossá tette a szobákat, termeket.

Fél óra, egy karóra

Végre, megvan!

Úristen! Annyira várom már, ez lesz a párommal az első karácsonyom. Már egy hónappal ezelőtt elkezdtem a készülődést, két hónapja megvettem a masnikat, három hónapja a csomagolópapírt, fél évvel ezelőtt pedig az ajándékokat. Kivéve egyetlen egyet, a páromét!

Debrecenben, a Betlehem körül

Sétálók vannak, árusok nincsenek  Fotó: Barna Marci

A Kossuth téren ragyogó, aranyban pompázó fenyő magasodik. A Nagytemplom környékén szinte égi fényű angyalok szállnak, a tér közepét pedig idén is, mint mindig, Betlehem díszíti, hirdetve, közel már a karácsony.

Háborús repülő élményeim

Egy felújított Messerschmitt

Apám gyakran mesélt második világháborús élményeiről. A világégéskor már kamasz, s amikor a szovjetek magyar földön harcoltak, már inaskodott. Ráérő idejében, főleg már nyugdíjasként, gyűjtögette emlékeit, füzetekben rögzítette. Halála előtt gondjaimra bízta. Így került hozzám az alábbi visszaemlékezés is.

Még az ég is sírni kezd

Gyászolt az ég is

Az ezeréves Magyarország feldarabolásának századik évfordulója alkalmából leng a fekete gyászlobogó Debrecen főterén. Mialatt a vászon katonai tiszteletadás mellett méltóságteljesen kúszott a magasba, még az ég is az elcsatolt földekért könnyezett. Szó szerint.

Annus fejfája

Temetői titkok

Befejeződött az aratás. Estefelé az aratók a kocsmában öblögették le a pelyva porát. A beszélgetésfolyam Tisza-lustán kanyargott erre-arra, míg a temető szellemeire nem terelődött a szó.

Debrecenben találkoztam Frigyessel

Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső  Fotó: PIM

A napokban olvastam egy történelmi magazin közösségi oldalán a kérdést: Ki lenne az a valaha élt személy, akivel szívesen találkoznál? Választásom Karinthy Frigyesre, a méltán híres és egyedülállóan zseniális szerzőre esett. Gyors mozdulatokkal bepötyögtem nevét, hogy mindenkinek tudtára hozzam döntésemet, majd tovagörgettem.

Debreceni (h)arcképek

A Nagytemplom és a jellegzetes arcok is színesítik a város életét

Alighanem minden város képének szerves alkotóelemei a rendszeresen felbukkanó, olykor kifejezetten jellegzetes, egyéni stílust képviselő személyek.

Kártyajátékok

Tessék választani!

Nem messze van az idő, amikor már nem lesz pénz, csak cafateria. Nem kell bíbelődni címletekkel, nem kell azon gondolkodnia senkinek, hogy ki legyen látható rajta és mit ábrázoljon a kép?

Oldalak