Előre leszögezem: kiváló, felejthetetlen előadás volt a debreceni Vojtina bábszínházban a május utolsó szombatján előadott darab, konkurálva a tévé közvetítette BL-döntővel. Az alföldi bábos értékgyártók vendégcsapatként hívták meg otthonukba a szombathelyi Mesebolt Bábszínház és a Kőszegi Várszínház közös produkcióját, az Én, a Vámpír című előadást. Kiváló döntés volt.
Mondandóm lényege szerint mindegy, hogy mi történt a színpadon, mert a csaknem másfél órás előadás egyetlen perce sem volt unalmas; a remek színészi alakítások, a kiszámítható, de ötletes díszletek és színpadi elemek, a zenei betétek olyan mozgalmassá, percről-percre élvezetessé, élvezhetővé, átélhetővé tették a történésfolyamot, hogy egy pillanatnyi unalom sem veszélyeztette a folytonos figyelmet.
A történet egyébként Bram Stoker klasszikus drakulatörténetéből építkezett, amelynek egyik legismertebb filmfőszereplője a magyar származású hollywoodi csillag, Lugosi Béla volt. Ő maga is megelevenedik a deszkákon, meg a koporsóban, már amennyire egy vérszipoly vámpír képes elevenedni. (Egyébként Lugosi Béla Debrecenben is sikert aratott 1909-ben a Tell Vilmos címszereplőjeként.).
Nos, a történet lényege, hogy a mai politika marakodásain túl, valamikor a jövőben játszódik, a vámpírok, a vért és a mindent kiszipolyozók hatalma uralja a világot. Ezt hivatott megszüntetni, megdönteni a fiatalok egysége, a gyerekek tiszta összefogása, akik egy felnőttek nélküli világban eszmélnek magukra hagyatottan. A többi innentől kezdve érthetően és egyenesen megy előre, a nézők remélik is a boldog véget, amit meg is kapnak. Győz a jó, mindegy, hogy melyik oldalhoz tartozva, piros vagy kék zoknit viselve, össze is cserélhető, nem számít, hogy mi a bal és mi a jobb oldal. Csak a jó számít!
A nézők igen szép tapssal köszönték meg az estét, ha nem lett volna villanyfelkapcsolás, mint a kocsmákban villanyleoltás, még tovább is tartott volna. Sajnos azonban nem volt telt ház, pedig nem egy megtölthetetlen teremmel hívja érdeklődőit a Vojtina.
De vajon miért nem volt táblásház?
Talán azért, mert nem volt elégséges és megfelelő a reklám. Kevés volt. A sajtónak nem tartottak tájékoztatót, ahol elmondhatták volna, hogy miről is van szó. A szűkszavú szórólap félretájékoztat, mert abban csak az ötletet adó kisregényből van idézet, és annak szűkszavú, sejtelmes-rejtelmes továbbgondolása.
Nyilván Baka István A kisfiú és a vámpírok című regényét szépen ajánlja a szórólap szövege, de a színpadra alkalmazott mű máshonnan indít, és a néző csak később tudja összekötni a jelent a múlttal. Szerencsére ettől nem lett becsapva a néző, mert hamar föl lehetett ismerni a történet folyását, eredését és végkikötését.
De ez a reklám, amit amúgy is elnyom a sok értelmetlen internetes információszemét, kevés ahhoz, hogy akár egy pici termet is megtöltsön az olyan elhivatottak házában, mint a Vojtina. Az már csak fonnyadt gyümölcs a torta tetején, hogy ez nem egy 14 éven felülieknek ajánlott darab. Az a korosztály ebből nem sokat ért. Se a politikai, világnézeti, értékrendi acsarkodást nem látja, érzékeli, sem pedig azt nem tudja, hogy ki is volt Drakula gróf, meg például mit jelképez a Borgói Cézár főispán név.
Az viszont hátborzongató, ahogyan a darab címe a szórólapokról rám bök hegyes, csontos ujjával: Én, a vámpír. Vagyis, akár én is lehetek vámpír? Mint néző? Hú, ez elgondolkodtató...
Barna Attila
Új hozzászólás