Cupika tősgyökeres városi srácként érkezett a faluba, de szent elhatározása volt, hogy gyorsabban beilleszkedik mint ahogy a tősgyökeresek rávágják a kerítésre.
Amikor meglátta a hatalmas udvarát, azonnal bekapcsolt nála a vidéki romantika, ide bizony baromfi kell, mert a tanyasi tojásnál nincs jobb, meg különben is, ez a tradíció. Nem bízta a véletlenre. Beszerzett egy high-tech keltetőgépet, ami leginkább egy űrhajó vezérlőpultjára hasonlított, belepakolta a gondosan válogatott tojásokat, és várta a csodát. Amikor huszonegy nap múlva húsz pihe-puha kiscsibe törte át a héjat, Cupika büszkesége a sztratoszférát verdeste. Úgy sétált a faluban, mint aki minimum feltalálta a spanyolviaszt. Sorra kérdezte a szomszédokat a nevelési titkokról. Cupikám, mondta neki a tőszomszéd, Józsi bá, adj nekik indítótápot, tiszta vizet, meg sok szeretetet, aztán meglátod, meghálálják! Cupika megfogadta a tanácsot. A csibék úgy nőttek, mintha húzták volna őket, ezért minden reggel elégedetten kávézott a teraszon, nézve a tollasodó kis seregét.
Aztán eljött az a bizonyos hajnal. A békés falu végén a húsz csirkéből négyről kiderült, hogy nem tojó. És még csak nem is átlagos, tisztes magyar háztáji kakasok lettek. Valami végzetes genetikai turpisság vagy félreértés folytán a keltetőbe koszovói hosszankukorékoló kakasok keveredtek. Aki nem ismeri ezt a fajtát, az képzeljen el egy operának álcázott légvédelmi szirénát. Egy normális kakas rázendít, kukurikúúú, ez tart kábé három másodpercig. Na, Cupika négyes fogata nem így működött. Hajnali fél ötkor az alfa-kakas vett egy olyan mély levegőt, hogy a szomszéd udvarban vákuum keletkezett, majd kieresztette a hangját, KÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ…..
Eltelt harminc másodperc, de a hangszín nem változott, viszont a hangerő folyamatosan nőtt. Eltelt egy perc, a falu kutyái üvöltve menekültek a pincébe. Másfél percnél a falon lévő szentképek megfordultak, a kétperces határnál, amikor a kakas végre kifogyott az oxigénből és egy fojtott hörgéssel elhallgatott, a másik három vette át a stafétát. Ezt követően felváltva nyomták, mint az olimpiai futók. A Cupika-féle baromfiudvar 400 méteres sugarú körzetében megszűnt az alvás fogalma. Ez a hanghatás simán kenterbe verte a reggeli láncfűrészelést, a vasárnap déli fűnyírást, de még a helyi autószerelő tuning-Ladájának a hangját is. A támadások azonnal megindultak, Józsi bá átkiabált a kerítésen, Cupika, én azt mondtam, hogy meghálálják a gondoskodást, de nem azt, hogy elküldenek minket a túlvilágra minden hajnalban! Józsi bácsi, szerdán már valaki egy zacskó füldugót akasztott a kilincsére, Segélycsomag felirattal. Pénteken már a falu Facebook-csoportja is robbant. Ki tudja, hogy honnan jön ez az elviselhetetlen hang, már a reggeli krónikát sem lehet tőlük hallani a rádióban, írta egy dühös lakó, aki mindössze 300 méterre lakott, az epicentrumtól. Nem hagyta őt nyugodni a dolog, rövid időn belül kiderítette, hogy honnan jön a hang, mindössze 2,5 dl házipálinka kellett hozzá, ami Józsi bácsi torkán leszaladt. Szombaton már rendkívüli falugyűlést hirdettek meg a Facebookon, a helyzet ugyanis tarthatatlanná vált. A polgármester asszony kénytelen volt összehívni a rendkívüli falugyűlést a kultúrházba. A téma egyetlen napirendi pontból állt, Cupika krízis és a koszovói fenyegetés. A terem zsúfolásig megtelt, a hangulat parázs volt. Tisztelt falusiak, kedves szomszédok, így kezdte a polgármester asszony a beszédét. A falu csendjét és békéjét egy.… mondjuk úgy, idegenlégiós alakulat veszélyezteti. Én mint a falu első embere, kérdezem Cupika urat, hogy mit tud felhozni a saját védelmedre? Cupika lassan állt fel, kissé karikás szemekkel, próbálta a két számmal kisebb pólót lehúzni a hasán, hogy ezzel is kicsit még húzza az időt, mivel a forráshoz ő lakik a legközelebb, már napok óta ő is hallucinált a fáradtságtól. Kedves szomszédok, esküszöm, én csak biotojást akartam magunknak, hogy a gyermekeim egészségesen táplálkozzanak, szabadkozott. Esküszöm, hogy azt hittem, hogy mindegyik tyúk lesz! Honnan tudhattam volna, hogy ezeknek nagyobb a tüdejük, mint egy világbajnok pala nélkül merülő gyöngyhalásznak.
Ezt követően a falugyűlésen záporoztak a kreatívabbnál kreatívabb ötletek és kétségbeesett javaslatok. Kovács néni ötlete, hogy Cupikáék kertjét vegyék körbe hangszigetelt panelekkel, olyanokkal, amilyeneket az autópályákon is lehet látni. A helyi kocsmáros javaslata: vágják le őket, és legyen belőlük egy kétnapos falunap. A helyi kefegyáros felvetése az volt, hogy rakjanak rájuk távirányítóval vezérelhető nyakszorítókat, amelyek 5 másodperc után lefojtják a hangot. Végül a polgármester az asztalra csapott, és meghozta a végleges döntést: Cupikát arra kötelezem, hogy haladéktalanul cserélje el a négy koszovói énekest négy békés természetű, lusta, rekedt magyar kakasra, vagy a falu kollektíven visszaköltözteti őt a kakasaival együtt a nyüzsgő nagyvárosba. Cupika megtanulta a leckét, a vidéki beilleszkedés remek dolog, de a keltetőgép mellé legközelebb egy fajtatiszta fül-orr-gégészt is be kell még szervezni.
Füredy Tibor
Új hozzászólás