Beköszöntött az új esztendő. A 2022-es naptári évet december 30-án Debrecenben kézilabda-csemegével búcsúztattuk, amely talán a vártnál is komolyabb visszhangokat váltott ki. Miért? Mert veszteni tudni kell méltóságteljesen… különösen nyerni.
Elmúlt az év legmeghittebb ünnepe. Szállhatnak a közhelyes mondatok, mi történik akkor, „Ha elmúlik karácsony…”, jön a „szilveszteri őrület” és durrogtathatunk hasonló megszokottan velős mondatokat. De helyette egy kicsit összegezhetnénk is.
Vereség… a legrosszabb, amit egy elkötelezett sportrajongó csapata mérkőzése kapcsán láthat. Különösen karácsony előtt. Láthat? Akarom mondani, olvashat, tekintve, hogy a monopolhelyzetben lévő közvetítő cégben a szurkolók iránti tisztelet szikrája sem lakozik.
Megérkezett az évnek az az időszaka, amikor vészesen közeledünk az esztendő legvégéhez, mégis egy kicsit lelassítunk várakozunk, együtt vagyunk családdal, barátokkal. És természetesen legkedveltebb barátunk, Kevin is megérkezik ilyenkorra.
Láttunk már sok mindent, épp csak akasztott emberek nem voltunk – némileg kicsavarva a szólásmondást. A magyar történelem azonban most egy kicsit morbid vonulatban tér vissza, mégpedig huszárvágással. Akarom mondani, akasztással.
Amikor néhány héttel ezelőtt érkezett a hír, hogy Mészöly Kálmán, a legendás Szőke Szikla kórházban szenved, már nem sejtettünk jót. Aztán sorra jelentek meg a további hírek, hogy az egykori ikonikus védő a világbajnokságot már otthonról szeretné nézni. Fellélegeztünk egy kicsit… hiába. November 21-én éjszaka a magyar sporttörténelem fájdalmasan megváltozott…
„Egy mágus sosem késik. És korán se jön soha. Pontosan akkor érkezik, amikor akar.” – mi volna, ha a klasszikus Gyűrűk Ura-idézetben a „mágus” kifejezést kicserélnénk arra, hogy „troli”?
Az egyik kontinensviadal épp zajlik, a másik világesemény pedig néhány nap múlva kezdődik. Az egyikben érintett a Vasutas, a másikban sajnos még csak hazánk sem. Miújság a két válogatottszünet között a Loki focistáival és kéziseivel.
Írjuk alá a címvédőnek! Mégiscsak az ország jelenlegi, számok alapján legjobb csapata a Falco. A DEAC kosáralakulata pedig 16 pontos vezetésről is el tudta veszíteni a mérkőzést, a szombat délután harmadik, alighanem legtöbbet emlegetett „csapata” a bírótrió volt.
A hazai kosárbajnokság mérkőzéseinek közvetítése monopolhelyzetben van. Az MTVA engedélyével jelenleg csupán egyetlen felületen követhetők a találkozók. Azaz, követhetők volnának, ha előfizetésünkért legalább egy cseppet értékelhető szolgáltatást kapnánk.
Balázs visszatért a válogatottsággal kapcsolatos sportközvélemény középpontjába. Dzsudzsák a pénzéhes, az arab, az áruló… stb. Hallottunk már a Loki kapitányával kapcsolatban mindent, szépet, jót, mocskosat és alpárit. És kétségtelenül azt kell mondani, undorító egy jellemvonás az irigység.
Büszke nemzetté vált ismét a magyar. Szalai Ádámék sporttörténelmet írtak, tizenötmillió magyart pedig valószínűleg kirázott a hideg, amikor napjaink magyar válogatottja újból a régi hősöket idézték elénk a pályára. Ráadásul a mi Balázsunk is visszatér.
Második helyen zárt a Nemzetek Ligája-csoportjában a magyar labdarúgó-válogatott, miután kiélezett és érzelmektől sem mentes találkozón alulmaradt az Eb-címvédő olaszokkal szemben. A végeredménynél és a játék képénél azonban sokkal érdekesebb és tanulságosabb maga az út, amelynek legújabb mérföldkövei a magyar futball hiányosságai helyett immáron annak erejéről tanúskodnak.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.