Vélemény

A kalandvágyó svájci farkas álmában sem gondolta rövid élete dicstelen végét. Nyakába vette Közép-Európát, s jutott el magyar honba. Készült volna szlovák fajtársai felkeresésére, mikor egy vadász szánhúzó kutyának nézte és lepuffantotta.

A húsvét több mindenben hasonlít a karácsonyi időszakra, a karácsony ünnepére. A család együtt vacsorázik, meghitt hangulatban, távoli, rég nem látott rokonok is hazatérnek. Néhány nap, amíg mindez tart, aztán elillan, a ház, az udvar, a kert kiürül. Visszatérnek a monoton hétköznapok.

Milyen szép a fehér karácsony. A pattogó tűz melegénél összegyűlik a család, odakint hull a hó, és egy kicsit mindenki megnyugszik, mert közeleg a nyaralás, itt a tavasz. Várjunk csak! Micsoda? Fehér „karácsony”? Április? Valami nem stimmel…

Hazánk történelme napjainkban szorosan összeforr a sportvilággal, különösen a futballal. A fociszurkolók ugyanis bátran emlékeznek a történelmi Magyarország határaira. Mindez természetesen azoknak kevéssé tetszik, akik hazánk veszteségein tudtak nyerészkedni. Most mégis mellénk állt a sors, Nagy-Magyarország igenis a miénk marad, nem érheti szó a ház elejét, ha büszkén megmutatjuk a világnak, milyen volt hazánk 1920 előtt.

Bár a fák és a papír előbb léteztek, mint a modern technológia, mégis a XXI. század emberének fontosabbá vált az utóbbi, mint az előbbi. Ahogy halad az idő, annál gyorsabban fejlődik a műszaki tudomány, és minél több az eszköz és a fejlesztés, annál jobban határozza meg az életünket az okos készülékek használata.

Január 22-e, a Magyar Kultúra Napja. Verseket szavalunk, színházba megyünk vagy egyéb kulturális tevékenységet folytatunk, ki-ki a maga módján. Megemlékezés, tiszteletadás is egyben ez a nap, amikor egy adott közösség ünnepel, legyen szó városról vagy akár egy kis faluról is.

Ismét eltelt egy teljes naptári esztendő. Mi pedig annak rendje és módja szerint megünnepeltük, hogy bolygónk újfent tett egy kört a Nap körül, és végre kidobhatjuk a 2022-es naptárakat.