Vélemény

Újra itt a nyár, hát zárjon be a gyár! Ismerjük a popklasszikust, ugye? Itt a kánikula, itt a nyár, itt a strandszezon, zeng-zsong a Balaton. Meg valaminek itt a vége… csend a csarnokban, csend a stadionban.

Elképzelhetetlen egy jó focimeccs egy jó pohár, hideg sör nélkül. De vajon hol a határ, és mi az élet legnagyobb leckéje egy mérkőzésről? A választ maga az élet adja meg. Igaz történet alapján!

Hazánk futballszurkolói az elmúlt hetekben meglehetősen intenzív hangot adtak a mérkőzéseken nemtetszésüknek. Ennek legfőbb okai a szélsőséges korlátozások, túlkapások, valamint a drukkerek által aránytalannak vélt eljárások.

Véget ért a kereszténység egyik legfontosabb, az emberiség legmeghittebb időszaka, a megváltó Krisztus születésének ünnepe, a karácsony. Azt hiszem, nem kell részletezni, hogy mi ez időszak legszebb része…

Nem most volt, de még élénken élnek bennünk azok az emlékek, amikor az országos sajtó a berohanó szurkolóktól, rémült játékosoktól meg a Lokitól volt hangos. Címlapon szerepelt a hír: a DVSC kiesett az élvonalból. Kísérteties, rémálomszerű. Deja vu érzésem van.

Egy hete, hogy Debrecenben elkezdődött a részben hazai rendezésű női kézilabda kontinensviadal a Főnix Arénában. Mindez pedig egy egészen sajátos, új színt hozott a város életébe. Még a légkör is más.

A futballban lehet győzni, veszíteni pedig méltósággal kell. A szabályokból adódóan pedig a döntetlen is ismert fogalom. Vannak helyzetek azonban, amikor az emberség, az emberiesség és az ember mint létező, sokkal fontosabb az eredménynél.