A gazdaság akkor fejlődik, ha nő a fogyasztás. Növekednek az igények, a gyártókat több termék előállítására sarkallják. A többletvásárláshoz azonban több pénz, magasabb fizetések szükségesek.
A Loki mindkét háza táján javában tart már a bajnoki szezon. A kézisek három meccsen vannak túl, és körvonalazódni látszanak az elképzelések, a kitűzött célok fényében - csiszolnivalókkal - a focisták körül azonban egyre több homályos foltra „derül fény” – kiváltképp az új szakvezető gyenge szereplésével.
Noha szokták mondani, hogy a legszebb magyar szó az ingyen, ennek fényében azért 500 forint sem tűnhet soknak. Ennyiért akár – alkalomadtán – még egy Loki-meccset is meg lehet nézni.
Elkezdődött a magyar férfi élvonalbeli kosárlabdaszezon. A közvetítések a korábbiakban is meglehetősen sok fejtörést okoztak a tanácstalan, kedvenc csapata meccsének helyszínétől száz kilóméterekre lakó szurkolóknak. Mit mondhatnánk? Az Antenna Hungária ámokfutása után most a Hunbasket (MKSZ) saját platformja fájdítja a fejünket.
Korábban már megfogalmaztam pozitív gondolataimat a gólyatábori tűzijáték kapcsán. Ezúttal azonban felvetődött egy újabb téma, az eddig sajtót és közvéleményt feltűnően elkerülő, most mégis hirtelen feltörő probléma – a félévente, nyaranta mindössze néhány alkalommal, ám akkor jelentős sikerrel és népszerűséggel megrendezett egyetemi események zaja.
A szenvedélyt és a tétet a sportban át kell tudni érezni. Különösképp igaz ez debreceniként, ha nyíregyházi meccsről van szó. Ősi csata, újra az élvonalban.
A Dunát és ezáltal hazánkat rég nem látott időjárási krízis miatt elérte az évtized legnagyobb árhulláma. Ez sok mindenre megtanítja most a polgárságot.
Régi idők focija. Nem, ezúttal nem a ’73-as Sándor Pál-filmről van szó. Sokkal inkább nosztalgiáról. Arról a nosztalgiáról, amelyet a DVSC most újra felidéz bennünk, amolyan modern köntösbe bújtatva.
Siratja az ég a nyári emlékek egyre távolabb és távolabb tűnő fényét. Ismét elmúlt egy felejthetetlen, mozgalmas nyár. Most ez a vég is olyan más, még szívfájdítóbb.
Egyre nagyobb visszhangot és marketingtúlsúlyt kap a hazai kereskedelmi média egyik nagy visszatérője, a Sztárboksz. Az RTL alapvetően reformálja át ezzel a tévéerőszak fogalmát, azonban korántsem biztos, hogy ez maga a show és a szórakoztatás csatornája.
Idén sem maradt el a Debreceni Egyetem hagyományos szemeszternyitó óriásrendezvénye, a csaknem kettőezer elsőéves (gólya) számára megrendezett DEHÖK Gólyatábor első és második turnusa. Mindkét hét utolsó napja szokásosan látványos tűzijátékkal zárult – a résztvevők kitörő örömére, egyesek érthetetlen felháborodására.
Belépek a „terembe”, átlépve a halványodó, foltos narancssárga ajtó küszöbét. Ismeretlen arcok, szempárok szegeződnek rám. Ki tovább bámul, ki lesüti szemét, visszatemetkezve telefonjába, majd furcsa zaj támad. Amolyan múltbéli, kísérteties zaj, és nem érzem, hogy haladnánk bármerre is, pedig mégis…
Tizenöt esztendeje, hogy a magyar futballtörténelem örökre megváltozott. Másfél évtizeddel ezelőtt a magyar foci nemzetközi történelmet írt…álomból valóság lett.
Noha a címben szereplő kérdés többféle kontextusban is megállná a helyét, személyes meggyőződésem, hogy a magyar tenger a maga nemében igen is számos külföldi nyaralóhelyet képes felidézni, akár felülmúlni. A köznyelv azonban negatív megítélésben is előszeretettel veszi szájára a déli part és az Aranypart buliközpontját: ez az állandó nyári téma pedig az árak és a drágulás.
Befejeződött a 2024-es Campus Fesztivál, a régió legnagyobb könnyűzenei eseménye. Tavalyhoz képest meglepően sok változás történt, – elsősorban pozitív irányba – e változások közül néhány pedig meglehetősen szembetűnő.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.