Nyár van. Végre. Mennyit kellett erre várnunk már megint!? Nagyjából bő kilenc hónapot. Ha emberi oldalról szemléljük az év legszebb, legmozgalmasabb évszakának eljöttét, mondhatnánk, kilenc hónap alatt szó szerint új élet született. Új élet, amely előtt ismét három hónapnyi lehetőség áll júniustól augusztusig.
Még a nyolcvanas években több nyáron át a Balaton mellett, Káptalanfüreden üdültettünk gyerekeket. Klasszikus úttörőtábor volt. Reggel trombitaharsogás, majd zenés ébresztő, napi programok, este tábortűz.
Noha a jegyellenőrök általánosságban nem az utazóközönség kedvenc útitársai, nem mehetünk el a tény mellett, hogy munkájukat végzik, amiért pénzt kapnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy a villamosok, buszok hivatalos személyei korlátlan hatalomgyakorlási joggal rendelkeznek, mégis egyre gyakrabban történnek kirívó esetek – ez is egy ezek közül.
Kézi, foci, Csaba, Fradi. Alighanem ebben a négy szóban összefoglalható, hogy a cívisváros számára a pályán mit is jelent az igazi, büszke debreceni, élvonalbeli rivalizálás. A piros-fehérek pedig megmutatták, még idegenben is szakadatlanul él a legősibb ellenfelek ellen a cívis virtus.
Isten hat nap alatt teremtette meg világunkat. Hat. Bár nem mesei, mégis bűvös szám. Habár a sportban sokan nem volnának büszkék a hatodik helyre, a mi esetünkben aligha érezhetünk fájdalmat, hogy a DEAC elsőosztályú, férfi kosarasai ezt a helyezést érték el. Mert ez a szezon több volt mint egy sima bajnokság. És a végén mégis örültünk.
A gyerekkor elkerülhetetlen szakasza rövid, ám remélhetőleg annál tartalmasabb földi életünknek. A naiv, ártatlan gyermeki lét azonban 2023-ra megmásíthatatlanul összemosódott a kreált, programozott digitális világgal, a virtuális dzsungel felváltotta a való világ rejtelmeit.
A Felvonulók kérték – szerencsére – már egyre kevésbé él a köztudatban, ha elérkezik május első napja. Ettől függetlenül országszerte megannyi helyen rendeznek különböző közösségi eseményeket a jó idő tiszteletére, s a munka több évtizedes ünnepére.
Közeleg a magyar élvonalbeli focibajnokság vége. Hiába a Ferencváros előnye, úgy tűnik, a hajrában nagy hajtás lesz az érmekért és a nemzetközi indulás jogáért, ebbe azonban „valakik” egészen arcátlan módon igyekeznek érdekből beleszólni.
A kalandvágyó svájci farkas álmában sem gondolta rövid élete dicstelen végét. Nyakába vette Közép-Európát, s jutott el magyar honba. Készült volna szlovák fajtársai felkeresésére, mikor egy vadász szánhúzó kutyának nézte és lepuffantotta.
Eltelt egy újabb félév, hogy ott jártam, Magyarország apró földi paradicsomában. Ott, ahol a csend zenéje és modern világ moraja egymással kéz a kézben jár, ahol nincs holnap, csak ma és mi – Noszvaj – Síkfőkút.
A húsvét több mindenben hasonlít a karácsonyi időszakra, a karácsony ünnepére. A család együtt vacsorázik, meghitt hangulatban, távoli, rég nem látott rokonok is hazatérnek. Néhány nap, amíg mindez tart, aztán elillan, a ház, az udvar, a kert kiürül. Visszatérnek a monoton hétköznapok.
Véget ért a húsvét, a Feltámadás szent ünnepe. Alapvetően mondhatjuk, hogy családi szempontból, meg szakrális értelmében ez az esztendő egyik legszebb és legszentebb hétvégéje, ünnepe. Most mégis akadtak furcsaságok.
Milyen szép a fehér karácsony. A pattogó tűz melegénél összegyűlik a család, odakint hull a hó, és egy kicsit mindenki megnyugszik, mert közeleg a nyaralás, itt a tavasz. Várjunk csak! Micsoda? Fehér „karácsony”? Április? Valami nem stimmel…
A világ digitalizációjával, a web 3.0 előretörésével angolközpontú lett mindennapi nyelvhasználatunk, hazánkban a magyart egyre inkább felváltja a globalizált angolszász nyelvkultúra, és a szleng. No, de akkor miért nem őrzünk meg legalább egy kicsit is a magyar nyelv hagyományaiból?
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.