Vélemény

Még a nyolcvanas években több nyáron át a Balaton mellett, Káptalanfüreden üdültettünk gyerekeket. Klasszikus úttörőtábor volt. Reggel trombitaharsogás, majd zenés ébresztő, napi programok, este tábortűz.

Kézi, foci, Csaba, Fradi. Alighanem ebben a négy szóban összefoglalható, hogy a cívisváros számára a pályán mit is jelent az igazi, büszke debreceni, élvonalbeli rivalizálás. A piros-fehérek pedig megmutatták, még idegenben is szakadatlanul él a legősibb ellenfelek ellen a cívis virtus.

A gyerekkor elkerülhetetlen szakasza rövid, ám remélhetőleg annál tartalmasabb földi életünknek. A naiv, ártatlan gyermeki lét azonban 2023-ra megmásíthatatlanul összemosódott a kreált, programozott digitális világgal, a virtuális dzsungel felváltotta a való világ rejtelmeit.

Közeleg a magyar élvonalbeli focibajnokság vége. Hiába a Ferencváros előnye, úgy tűnik, a hajrában nagy hajtás lesz az érmekért és a nemzetközi indulás jogáért, ebbe azonban „valakik” egészen arcátlan módon igyekeznek érdekből beleszólni.

Eltelt egy újabb félév, hogy ott jártam, Magyarország apró földi paradicsomában. Ott, ahol a csend zenéje és modern világ moraja egymással kéz a kézben jár, ahol nincs holnap, csak ma és mi – Noszvaj – Síkfőkút.

Véget ért a húsvét, a Feltámadás szent ünnepe. Alapvetően mondhatjuk, hogy családi szempontból, meg szakrális értelmében ez az esztendő egyik legszebb és legszentebb hétvégéje, ünnepe. Most mégis akadtak furcsaságok.

A világ digitalizációjával, a web 3.0 előretörésével angolközpontú lett mindennapi nyelvhasználatunk, hazánkban a magyart egyre inkább felváltja a globalizált angolszász nyelvkultúra, és a szleng. No, de akkor miért nem őrzünk meg legalább egy kicsit is a magyar nyelv hagyományaiból?