Felgyűlt rágómaradványokkal „szigetelt” ablak, ismeretlen eredetű testváladék-maradványok, penészes ülések, no meg persze elviselhetetlen időjárás - a buszozás „örömeiről”…
Immár május eleje óta, hogy az újfent jócskán megemelt vonaljegyárak érvényesek a DKV járatain. Mindez azonban aligha pénztárcabarát, még akkor is, ha a tömegközlekedés mellett szól a környezettudatosság, illetve megannyi társadalmi tényező.
Szutykos, szürke, ködös alkonyat. Az autópályán erős forgalom. Egyfajta kirajzás. Ügyes-bajos dolgaik elintézése utáni, fővárosból távozók tömkelege lepi el a két sávot.
Nyár vége óta tart a 471-es főút Debrecen belterületi szakaszának felújítása, négysávosítása. Noha a tavaszra tervezett aszfaltozás, az idén befejezendő közműkiváltás után vélhetően jelentősen könnyebb lesz a közlekedés, az útszakasz csapdái most elkerülhetetlenek. Valamit valamiért?
Az írás címe kétféleképpen is értelmezhető: egyrészt végállomás, másrészt lepusztult állapota miatt az odavezető vasútvonal bezárását is többször tervbe vették.
Noha a DKV rendre a kor szellemét tükröző és haladó innovációkkal igyekezik maradéktalanul kiszolgálni az utazóközönséget, azért a végén még mindig marad egy kis bosszankodni való. Különösen akkor, ha a buszt, bár valós időben követhetjük, annak érkezése és „célba érése” teljesen esetleges – még ha siet is az ember.
A rendszeresen autózók jól ismerik a hazai útviszonyokat. Bár az illetékesek kommunikációja szerint évente jelentős hosszúságú felújítások történnek, ez valahogy nem nagyon látszódik.
Nemrégiben Újfehértó és Hajdúhadház között, nyílt pályán siklott ki egy vasércet szállító tehervonat kilenc kocsija. A szállítmány Záhonyból indult, úti célja pedig Ausztria volt.