Olvasmány

Fiatalon belerohadni, belepusztulni a vodkagőzösen hallucinált kommunista álomvilágba, a marxista-leninista utópiába, vagy kimenekülni Nyugatra, Amerikába, hogy megvalósítsam az álmaimat? Sokakat foglalkoztatott ez a kérdés az ötvenes években Magyarországon.

A világ leggyakrabban feltett kérdése a miért? Az embert a kíváncsiság hajtja. Szűkebb-tágabb környezetéről szeretne minél többet megtudni, megismerni. Ez a vágy a kíváncsiság komolyabb része, de van vidámabb oldala.

Sokan próbálták már megfejteni a művészi alkotófolyamat műhelytitkait. Ez azonban szinte lehetetlen, mivel művész és művészete állandó körforgásban együtt fejlődik. Rakovszky Zsuzsát kérdezem írói pályájának, illetve életútjának összefüggéseiről, és a beszélgetés végére kirajzolódik a művészi én szuverenitásából fakadó erőforrások kemeríthetetlen energiája.

Biztos vagyok abban, hogy minden felnőttnek élete során legalább egyszer kicsúszik a száján: „bezzeg az én időmben..”, pedig senki sem hallja szívesen azt, ami utána következik. Történetek egy sokkal jobb, értékesebb világról.

Gulyás Pál, a debreceni költőzseni számos műve ismert az irodalomkedvelő (és cívis) nagyközönség előtt. Egy verse azonban egészen biztosan nem kerül bele a gyűjteményekbe, tankönyvekbe. Ez a költeménye, a Fekete gályák ráadásul nem csupán az irodalomtörténet számára egyedi alkotás, hiszen a vershez való személyes kötődésemről is írok e jegyzetben.