Olvasmány

A DISZPolgár magazinban már többször beszámoltunk, a DISZ egyesület által is támogatott „Macska a betonban” c. áldokumentarista filmvígjáték forgatásairól. A felvételek készítése közben számtalan, előre nem látott probléma adódik.

Orvoshoz kényszerített az élet. Bekrepált a jobb lábam, ahogy fehér köpenyes sebész barátom mondta, a jobb lett a rossz, a bal meg a jobb. Mit sodor ilyenkor felénk az egészségügy? Regisztráció, röntgen, labor, röntgen, konzultáció és sok-sok várakozás.

Utólag már kideríthetetlen, ki ejtette ki a száján, hogy vigyük Álmoskát is a karneválra, de annyi szent: a javaslat nem tartozott családunk tíz legjobb ötlete közé, pedig amúgy találékonyak vagyunk. Illetve,  kreatívak, ahogy ezt kelet-menedzserül fogalmazni illik.

Nem él olyan ember a világon, aki számára ne léteznének meghatározó pontok a földi életében. Ezek kezdetét vagy végét izgatottan várjuk vagy éppen a pokolra kívánjuk az egészet. Figyelem! A következőkben erős szubjektum olvasható, azonban a gondolatot nyugodtan magára veheti mindenki, ki-ki saját létére vonatkoztatva.

Hála az orvostudomány fejlettségének, ma már tényleg mindenre van orvosság és a legelvetemültebb betegségek is egyre inkább gyógyíthatóbbakká válnak. A halandó amint rendellenességet tapasztal megszokott közérzetéhez képest, kapja magát, és uccu a  háziorvoshoz, ahol kivárja, amíg sorra kerül.