Művelődés

Nagy nyelvi erény a képes beszéd, de e szellemes, láttató erejű szófűzéssel nem keverendő össze például az embert szinte gépnek tekintő (idegen) szavak, kifejezések tolakodó térhódítása, a hivataloskodó, bürokrata-technokrata nyelv elharapódzása.

Van, akit tenyerén hord a szűkebb (és tágabb) környezete, s bizony, akad, akit nem… Akár így, akár úgy, az ügyeletes nyelvszürkítők – ne kelljen bajlódniuk a megfelelő szó kiválasztásával… – egyetlen szóval intézik el a dédelgetést, a komfortosságot vagy éppen ennek tagadását: a kényeztet igével.

Pontos a használata a döntő melléknevünknek, ha döntő csatáról, mérkőzésről (valaminek a kimenetelét eldöntő küzdelemről, a győzelemért vívott ütközetről, a sportban az elsőségért játszott összecsapásról), illetve döntő pillanatról (sorsdöntő momentumról) beszélünk.

„Te tudod mi az a 20 mondat amit egy pasi sose mondjon egy csajnak?” Hemzseg a helyesírási,  nyelvhelyességi hibáktól e médiamondat: két helyütt hiányzik a vessző, az ami helyett stílusosabb az amely (a vonatkozó névmás előtt főnév áll), s e két ködszürke divatszó, a pasi és a csaj helyett tartalmasabb, pontosabb szavakat várnánk.

Anyanyelvünk védője gyakran tapasztalja: a médiában és a mindennapok nyelvhasználatában egyaránt számos helyesírási hiba forrása az, hogy a közlő – feledékenységből, sietségből, tudáshiányból – nem fordít kellő gondot szövege értelmezésére. Arra nem gondol a nyelvhasználó, hogy efféle helyesírási bakikkal akár sértegetni is lehet. E hibák gyakran az egybe-, illetve különírás szabályait szegik meg.