A bunkóság öncélú, törvényt, szabályt, szokást szegő, bosszantó viselkedési forma. Sajnos a kelleténél többek átkos megnyilvánulásai vannak jelen az élet majd’ minden területén.
A debreceni közlekedési kultúra hírhedetten rossz. Szabálytalankodásoknak és átkozódó autósoknak se szeri, se száma. A felgyülemlett feszültségeket gyakran egymáson vezetik le. Erre legalkalmasabbak a közlekedési lámpák piros jelzése.
Ismét szólni kell róla. Évek óta nincs előrelépés, megoldás. Az autósok idegeit őrli, idejét pocsékolja. A debreceni közlekedési dugókról van szó, melyek megszüntetésére jelenleg csak egy dugóhúzó alkalmazása lenne a megoldás. Használatának még mindig nagyobb a valószínűsége, mint az érdemi változásra.
A szűk városi utcában a furgon irányjelzés nélkül, hirtelen fékezve húzódott az útszélre. A mögötte haladó autó vezetője csak jó reflexének köszönhetően kerülte el az beleszaladást.
Debreceniek jól tudják, hogy városuk egy földrajzi teknőben fekszik. Mint ahogy emlegetik: a Látóképi csárda küszöbe egy magasságban van a Nagytemplom tornyával…, de Vámospércs vagy Létavértes felől közelítve szintén enyhén lejt a táj, észak felé, a Nyírség irányából már nem is szólva.
Három a magyar igazság... – tartja a szólásmondás. A három már gyakoriságot jelent. Három eset alapján tendenciák sejthetők, általánosításra ad lehetőséget, vagy következtetések vonhatók le.
A minap délután háromnegyed ötkor a Nyíl utcán haladtam az Árpád tér irányába. A kocsisor vége a Bem téren állt. Onnan húszperces gáz-fék haladással kecmeregtem a furcsa mód csak a harangtorony felújításán átesett református templomhoz.
Debrecenben a parkolás egyre több gondot okoz. Nemcsak a gépkocsik száma növekedett, hanem arányosan az autóikat szabálytalanul leállítók is többen lettek. Amikor két verda szellősen áll ott, ahol három is elférne, bosszúsak azok, akiknek nem jut hely.