Régi idők focija. Nem, ezúttal nem a ’73-as Sándor Pál-filmről van szó. Sokkal inkább nosztalgiáról. Arról a nosztalgiáról, amelyet a DVSC most újra felidéz bennünk, amolyan modern köntösbe bújtatva.
Siratja az ég a nyári emlékek egyre távolabb és távolabb tűnő fényét. Ismét elmúlt egy felejthetetlen, mozgalmas nyár. Most ez a vég is olyan más, még szívfájdítóbb.
Egyre nagyobb visszhangot és marketingtúlsúlyt kap a hazai kereskedelmi média egyik nagy visszatérője, a Sztárboksz. Az RTL alapvetően reformálja át ezzel a tévéerőszak fogalmát, azonban korántsem biztos, hogy ez maga a show és a szórakoztatás csatornája.
Idén sem maradt el a Debreceni Egyetem hagyományos szemeszternyitó óriásrendezvénye, a csaknem kettőezer elsőéves (gólya) számára megrendezett DEHÖK Gólyatábor első és második turnusa. Mindkét hét utolsó napja szokásosan látványos tűzijátékkal zárult – a résztvevők kitörő örömére, egyesek érthetetlen felháborodására.
Belépek a „terembe”, átlépve a halványodó, foltos narancssárga ajtó küszöbét. Ismeretlen arcok, szempárok szegeződnek rám. Ki tovább bámul, ki lesüti szemét, visszatemetkezve telefonjába, majd furcsa zaj támad. Amolyan múltbéli, kísérteties zaj, és nem érzem, hogy haladnánk bármerre is, pedig mégis…
Tizenöt esztendeje, hogy a magyar futballtörténelem örökre megváltozott. Másfél évtizeddel ezelőtt a magyar foci nemzetközi történelmet írt…álomból valóság lett.
Noha a címben szereplő kérdés többféle kontextusban is megállná a helyét, személyes meggyőződésem, hogy a magyar tenger a maga nemében igen is számos külföldi nyaralóhelyet képes felidézni, akár felülmúlni. A köznyelv azonban negatív megítélésben is előszeretettel veszi szájára a déli part és az Aranypart buliközpontját: ez az állandó nyári téma pedig az árak és a drágulás.
Befejeződött a 2024-es Campus Fesztivál, a régió legnagyobb könnyűzenei eseménye. Tavalyhoz képest meglepően sok változás történt, – elsősorban pozitív irányba – e változások közül néhány pedig meglehetősen szembetűnő.
Öt esztendő nagy idő. A huszadik században bő öt-öt esztendőbe belefért egy-egy világrengető háború. Fél évtized elegendő arra, hogy egy új élet kezdjen felcseperedni, de épp ennyi idő egy önkormányzati ciklus is. Most pedig ennyi volt az egyetem…
A Magyar Posta csomagküldő szolgálatán napi több száz, több ezer csomag halad át, mire eljut feladótól a címzettig. Noha hibázni emberi dolog, egy több százezer forintos mobiltelefon eltűnése már alighanem több mint puszta baki.
Elő-előfordul, hogy bizonyos időjárási és légköri anomáliák, viszontagságok miatt nem működik megfelelőképpen az otthoni internethálózat. A 4iG – Vodafone azonban rendre bebizonyítja, nem csupán vihar előtti, de vihar helyetti csend is létezik. Legalábbis, ha a kriminális internetminőségről van szó.
A nemzeti válogatott tizennégy meccses veretlenségi szériáját barátságos(!!!), tét nélküli találkozón veszítette el Dublinban, a hazai írek ellen. A közösségi média a már-már megszokott módon kapott is az alkalmon, a kommentszekciókat pedig ellepték a magyar válogatott vesztét jósló – kívánó – hozzászólások, amelyek szerzői többnyire mintha már el is felejtettek volna ezt-azt.
A buszsofőrök élete nem csak játék és mese. Nap mint nap arrogáns, türelmetlen, igen toxikus személyiségjegyeket képviselő utasok tucatjával kell szembenézniük. Mi a helyzet azonban akkor, ha a sofőr üt meg kollektíven minősíthetetlen és „tenyérbemászó” hangnemet?
Az elengedés az érzelmi megkönnyebbülés egyik formája. Természetesen mindez akkor igaz – hatványozottan is –, ha valami olyan trauma éri az embert, amely csapás társas kapcsolatokból, mérgező, ártó emberi viszonyokból ered. Amikor azonban a sportról van szó, elengedni alighanem a legkétségbeesettebb, legméltatlanabb megoldás.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.