Vélemény

Eltelt egy újabb félév, hogy ott jártam, Magyarország apró földi paradicsomában. Ott, ahol a csend zenéje és modern világ moraja egymással kéz a kézben jár, ahol nincs holnap, csak ma és mi – Noszvaj – Síkfőkút.

Véget ért a húsvét, a Feltámadás szent ünnepe. Alapvetően mondhatjuk, hogy családi szempontból, meg szakrális értelmében ez az esztendő egyik legszebb és legszentebb hétvégéje, ünnepe. Most mégis akadtak furcsaságok.

A világ digitalizációjával, a web 3.0 előretörésével angolközpontú lett mindennapi nyelvhasználatunk, hazánkban a magyart egyre inkább felváltja a globalizált angolszász nyelvkultúra, és a szleng. No, de akkor miért nem őrzünk meg legalább egy kicsit is a magyar nyelv hagyományaiból?

A reklámok az életünk részévé váltak. Gazdasági szempontból természetesen található rá megannyi magyarázat, hogy egy kereskedelmi csatorna vagy épp egy weboldal fenntartása költséges, a reklámokból pedig jókora bevétel gyűjthető. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy mindez hasznos, kielégítő vagy fogyasztói szempontból minimálisan is eredményes volna.

Debreceni játékos az elmúlt esztendőkben játszott már Fehérváron, Pakson, de inkább ne is soroljuk fel, hány, a magyar bajnokságban szereplő csapatban. A klubhűségnek azonban vannak szurkolói szemmel nézve feltételei.

A Debrecen óvárosi Fazekas Mihály utca kérdése közlekedés, parkolás szempontjából továbbra is megoldatlan. Ez leginkább a lakóknak okoz megannyi kellemetlenséget, de még több bosszúságot, sőt, immár anyagi károkat is. A helyzet eddig alapvetően kényelmetlen volt és sok fejtörést okozott. Most azonban már egyenesen tarthatatlan. Az illetékesek pedig tehetetlenek.

Beköszöntött az új esztendő. A 2022-es naptári évet december 30-án Debrecenben kézilabda-csemegével búcsúztattuk, amely talán a vártnál is komolyabb visszhangokat váltott ki. Miért? Mert veszteni tudni kell méltóságteljesen… különösen nyerni.