A cívisvárosi szurkolóhad egyre mélyebben keresi a csapat mögött rejlő problémákat. Márpedig a gond szemmel láthatóan nem kicsi, hiszen a Magyar Kupában a legjobb 32 közé jutásért az NBIII-mas Dabassal is jócskán megszenvedett a Vasutas.
Itt van az ősz, itt van újra, kezdődnek kedvenc tehetségkutató showműsoraink. Egyikben többé, másikban kevésbé vehető észre a kaotikus megrendezettség, az időnként fel-felbukkanó hisztérikus zsűrikitörések pedig már-már a nézők agyára mennek. Nem is beszélve a túlpolitizálódásról.
Befejeződött a 2022-es Debreceni Virágkarnevál. A fiesztát felváltják az ünnep utózöngéi, a csend, a megmaradt élmények emléke. Miért is különleges ez a nap a cívisváros számára?
A nyaralás mindenki számára ünnep. Azonban nem csupán attól válik különlegessé a vakáció, hogy a monoton hétköznapokból kiszakadva elutazunk valahova, hiszen maga a helyszín, így például a szálláshely is rendkívül fontos tényező. Különösen akkor, ha a szálláshely közönsége nem közömbösen sétálgat egymás mellett, hiszen valamennyi vendég egy egész családot alkot.
Alapvetően, amikor befejeződik a Campus Fesztivál, Debrecen legnagyobb zenei és közösségi ünnepe, van bennünk némi rosszérzés, különösen egyetemistaként. Ez egyszerre az egyetem és a város ünnepe, elsősorban pedig a magyar könnyűzene egyedülálló parádéja. Nézzük, mit adott a 2022-es Campus, és mi az, amit jövőre jobbnak remélhetünk.
Sokan emlékeznek még a „száraz tónak nedves partján” kezdetű humoros, gúnyos gyerekdalocskára. A „száraz tó” kifejezés hazánkban egyre aggasztóbb mértékben válik szürreális mondókából aggasztó valósággá. Debrecen környékén már szinte egyáltalán nem is találkozhatunk egykor virágzó és tömegeket vonzó tavainkkal.
Egykori ékes fővárosunk, a hajdúság és Kelet-Magyarország szíve, Debrecen, illetve jelenlegi fővárosunk, az igazán pezsgő és sosem nyugvó Budapest közötti út számos sofőr számára szinte már rutinút. Helyenként az út minősége és a némelyik, az utazást kísérő látvány sokkal nagyobb kihívást jelent, mint maga a menetidő.
A belváros, ó, a csodás és pezsgő belváros. Mennyi meglepetést tartogat egy rövid séta alkalmával a cívisváros központja. Azonban sajnos nem csupán a kulturális és várostörténeti értékekre kell odafigyelnünk, hiszen lábunk alatt is „szembejöhet” egy-két váratlan élmény.
Egyes magyar város(ok)ban épülnek, megújulnak a színházak, a fővárosban pedig jelenleg is van olyan teátrum, amely a megszűnése ellen küzd. Egészen elképesztő, hogy a színművészet megbecsülése az évtizedek során, a magyar színházi élet virágkora óta szinte semmivé lett.
A vizes világbajnokságot idén hazánk rendezi. Milák Kristóf Milákcsúccsal, akarom mondani, világcsúccsal világbajnok. Mindeközben pedig a „szabályok” majdnem egy ember életébe kerültek. Mennyit is ér egy ártatlan ember élete?
Tehát az állítás, amellyel a közösségi oldal kommentszekciójának „szakértő hősei” valamennyien egyetértenek: az angolok legyőzése, az olaszokkal játszott szoros meccs és a németek elleni döntetlentől függetlenül a magyar futball kiábrándító és néhány véletlen jó szerepléstől még nem kell falnak menni. Kérem? Normális?
Megcsalta, szakítottak, összejöttek, beperelte, kimondta, elkezdődött, vége… és még sorolhatnám ezeket az alighanem közhelyessé vált bulvárjelszavakat. Kétségtelen, hogy ezek az elfajzott tabloidkifejezések uralják napjaink közéletét.
Magyarország – Anglia: 1-0. Hatvan esztendeje nem mondhattuk ki, hogy Magyarország legyőzte a világ máig egyik legerősebb válogatottjának számító Angliát. A mérkőzés természetesen ezúttal sem múlt el a magyarokat célkeresztbe állító politikai felhang nélkül.
Magyar bajnok, magyar kupagyőztes, ez utóbbi pedig igaz az U19-es mezőnyre is. Az érdekesség „csupán” annyi eme információk hátterével kapcsolatban, hogy mindez Romániában történt, a magyar csapatok átvették az uralmat a román labdarúgó versenysorozatok fölött. A hazaiak persze nehezen viselték és viselik a „megrázkódtatást”.
A Bajnokok Ligája döntőjének idén Párizs adott otthont. Az elmúlt esztendők alighanem egyik legemlékezetesebb és legbotrányosabb UEFA-fináléja volt. Mindez azonban aligha köszönhető magának a 90 percnyi professzionális futballnak.