„Egy mágus sosem késik. És korán se jön soha. Pontosan akkor érkezik, amikor akar.” – mi volna, ha a klasszikus Gyűrűk Ura-idézetben a „mágus” kifejezést kicserélnénk arra, hogy „troli”?
Az egyik kontinensviadal épp zajlik, a másik világesemény pedig néhány nap múlva kezdődik. Az egyikben érintett a Vasutas, a másikban sajnos még csak hazánk sem. Miújság a két válogatottszünet között a Loki focistáival és kéziseivel.
Írjuk alá a címvédőnek! Mégiscsak az ország jelenlegi, számok alapján legjobb csapata a Falco. A DEAC kosáralakulata pedig 16 pontos vezetésről is el tudta veszíteni a mérkőzést, a szombat délután harmadik, alighanem legtöbbet emlegetett „csapata” a bírótrió volt.
A hazai kosárbajnokság mérkőzéseinek közvetítése monopolhelyzetben van. Az MTVA engedélyével jelenleg csupán egyetlen felületen követhetők a találkozók. Azaz, követhetők volnának, ha előfizetésünkért legalább egy cseppet értékelhető szolgáltatást kapnánk.
Balázs visszatért a válogatottsággal kapcsolatos sportközvélemény középpontjába. Dzsudzsák a pénzéhes, az arab, az áruló… stb. Hallottunk már a Loki kapitányával kapcsolatban mindent, szépet, jót, mocskosat és alpárit. És kétségtelenül azt kell mondani, undorító egy jellemvonás az irigység.
Büszke nemzetté vált ismét a magyar. Szalai Ádámék sporttörténelmet írtak, tizenötmillió magyart pedig valószínűleg kirázott a hideg, amikor napjaink magyar válogatottja újból a régi hősöket idézték elénk a pályára. Ráadásul a mi Balázsunk is visszatér.
Második helyen zárt a Nemzetek Ligája-csoportjában a magyar labdarúgó-válogatott, miután kiélezett és érzelmektől sem mentes találkozón alulmaradt az Eb-címvédő olaszokkal szemben. A végeredménynél és a játék képénél azonban sokkal érdekesebb és tanulságosabb maga az út, amelynek legújabb mérföldkövei a magyar futball hiányosságai helyett immáron annak erejéről tanúskodnak.
Novák, Puskás, Albert, Törőcsik, Détári - a magyar válogatott történetének aranynevei, a teljesség igénye nélkül. Hamarosan pedig alighanem új nevekkel bővül a lista - akik épp előttünk teszik újra naggyá a magyar focit.
A cívisvárosi szurkolóhad egyre mélyebben keresi a csapat mögött rejlő problémákat. Márpedig a gond szemmel láthatóan nem kicsi, hiszen a Magyar Kupában a legjobb 32 közé jutásért az NBIII-mas Dabassal is jócskán megszenvedett a Vasutas.
Itt van az ősz, itt van újra, kezdődnek kedvenc tehetségkutató showműsoraink. Egyikben többé, másikban kevésbé vehető észre a kaotikus megrendezettség, az időnként fel-felbukkanó hisztérikus zsűrikitörések pedig már-már a nézők agyára mennek. Nem is beszélve a túlpolitizálódásról.
Befejeződött a 2022-es Debreceni Virágkarnevál. A fiesztát felváltják az ünnep utózöngéi, a csend, a megmaradt élmények emléke. Miért is különleges ez a nap a cívisváros számára?
A nyaralás mindenki számára ünnep. Azonban nem csupán attól válik különlegessé a vakáció, hogy a monoton hétköznapokból kiszakadva elutazunk valahova, hiszen maga a helyszín, így például a szálláshely is rendkívül fontos tényező. Különösen akkor, ha a szálláshely közönsége nem közömbösen sétálgat egymás mellett, hiszen valamennyi vendég egy egész családot alkot.
Alapvetően, amikor befejeződik a Campus Fesztivál, Debrecen legnagyobb zenei és közösségi ünnepe, van bennünk némi rosszérzés, különösen egyetemistaként. Ez egyszerre az egyetem és a város ünnepe, elsősorban pedig a magyar könnyűzene egyedülálló parádéja. Nézzük, mit adott a 2022-es Campus, és mi az, amit jövőre jobbnak remélhetünk.
Sokan emlékeznek még a „száraz tónak nedves partján” kezdetű humoros, gúnyos gyerekdalocskára. A „száraz tó” kifejezés hazánkban egyre aggasztóbb mértékben válik szürreális mondókából aggasztó valósággá. Debrecen környékén már szinte egyáltalán nem is találkozhatunk egykor virágzó és tömegeket vonzó tavainkkal.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.