Pilinszky János (1921-1981) nem volt hatvan éves, amikor meghalt. Nővére öngyilkossága után (1975) nem írt több verset. A debreceni irodalomtörténész, Fülöp László (1941-2013) írt róla értő, remek monográfiát. A 20. század egyik legkitűnőbb magyar költője volt, s a sikerek is utolérték: megkapta a Baumgarten-, a József Attila- és a Kossuth-díjat is. Azt tartotta magáról, hogy „költő vagyok és katolikus”. Akik nem szerették, azok is elismerték róla, hogy világirodalmi színvonalú lírikus. Követhetetlen tömörséggel tudta megragadni a világidegenséget, a sorsunk ellen való kapálózás reménytelenségét.
Kereső
Legújabb írások
Díszpolgár a Facebookon
Képtár
A legtöbbet olvasott
A hét verse
Ahogyan a szobrász
önti a gipszet
a halhatatlan
arcra, azonkép
öntjük mi céhesek-
mívesek szavunknak
anyagát és várunk,
várunk, míg a kíntól
kővé nem mered.