Versek

Keveset beszélünk a kitűnő költőről és esszéistáról, akit Babits Mihály nagy tehetségnek tartott, s aki 1983-ban Kossuth-díjat kapott. Remek műfordító is volt. A Nyugat szellemi hagyományait kívánta folytatni az általa (is) szerkesztett Újhold folyóirat. Életműve terjedelmét és köteteinek számát tekintve keveset publikált. Sokan vélik úgy, hogy az Ehnáton jegyzeteiből című versciklusa a fő műve.

Évtizedekkel ezelőtt kerültek kezembe Palocsay Zsigmond kötetei. Nem volt akkor (a hatvanas-hetvenes években) egyszerű erdélyi költőként Magyarországon elhíresülni. Minden versrajongónak vannak kismester-kedvencei, én nagyon szerettem – mások mellett – Palocsay Zsigmond líráját. Talán azért, mert póztalan és Dsida Jenő-i szerénységet mutat, nem nyakkendős líra, nem kívánkozott piedesztálra, nem vágyott arra, hogy agyonszavalják versmondó-versenyeken. 

Nagyszalontán született 1817. március 2-án a vagyontalan család tizedik gyermekeként. (Kilenc testvére közül csak a legidősebb, Sára maradt életben.) Hatvanöt évesen halt meg Budapesten 1882. október 22-én a magyarság egyik legtiszteltebb, legszeretettebb lírai és elbeszélő költője. Mint epikust ismerjük inkább, Toldija és ugyancsak zseniális balladái halhatatlanná tették. A Magyar Tudományos Akadémia tagja s egy időben főtitkára volt. Magyarra fordította Aristophanes összes műveit valamint Shakespeare három darabját: János király, Szentivánéji álom, Hamlet. Mint alanyi költő nagyon szemérmes, tartózkodó volt, ebből örvendetes módon ki tudta billenteni Petőfi Sándor, minden idők legnagyobb magyar költője. Legendás volt ez a barátság – mint ilyen a leghíresebb a magyar irodalomban -, kettejük kapcsolatát-levelezését, egymáshoz szóló költeményeiket tanulmányozni egyszerre jelent művelődést és gyönyörködést.

(es)

Voltak emberek, akik azt mondták: Petőfi Sándor túl egyszerű, nem gondolati, olyan, mintha népdalokat olvasna az ember. Szóval a modern ember szemével nézve már nem korszerű, nem elég intellektuális, nem elég bonyolult.

Ratkó József 1936-ban született Budapesten, s 1989-ben halt meg 53 évesen Debrecenben. Iskoláit Pesterzsébeten kezdte, majd vidéken lelencgyerekként folytatta. Élt sok szabolcs-szatmári faluban s Budaörsön, Hajdúhadházon, Erdőbényén. 1955-től közölték verseit a folyóiratok (Alföld, Új Írás, Napjaink, Tiszatáj, Élet és Irodalom, Kortárs stb. Első verseskötetének címe: Félelem nélkül. Atyai jó barátjának tekintette Kiss Tamás debreceni költő-tanárt, akitől sok segítséget kapott.