Versek

Csinszka szerelmes volt a magyar irodalomba és művészetbe, ezért választotta férfiúit ezek művelői közül. Adyval kapcsolatban emlegetik legtöbbször, pedig Márffy Ödönnel több ideig kötötte össze a sorsa, számos remek festménynek volt tárgya-ihletője.

Száz éve született, s a múlt évszázad legvégén halt meg (1999-ben 84 évesen). Az ő évszázada a 20. század volt, megélte sok viharát.

A Nyíregyházához tartozó Ókisteleki szőlőn született 1924 karácsonyán (tehát 90 éves lenne az idén), s megtette azt a „szívességet” a szocialista-kommunista rendszernek és az internacionalizmusnak, hogy az amerikaiaktól bombázott Vietnamban halt meg, annak fővárosában, Hanoiban 1970-ben. Méltán kapta meg kétszer a József Attila-díjat, s a lírikus-műfordító munkáját Kossuth-díjjal is jutalmazták.

Júniusban ünnepelhette volna a 80. születésnapját, ha tulajdonképpen fiatalon, 56 évesen meg nem hal 1990-ben. Emigráns költő, műfordító volt, Budapesten született, az országot az ’56-os forradalmat követően volt kénytelen elhagyni. Svédországba költözött, diplomáját 1961-ben szerezte az Uppsalai Egyetem filozófiai karán, majd kiadói munkatárs lett Stockholmban.

Ötven sem volt, amikor megvált az élettől. A halála előtti években nagyon gyakran és sok helyre publikált, többnyire drámai hangvételű verseket. Szomorúakat, tragikus atmoszférájúakat, valamiféle görögös női sorsdráma mutatkozott ezekben. Érdekes, erdélyi létére Makón született 1934 októberében. Tehát az idén ősszel 80 éves lenne a lírikus, aki újságíró is volt. Budapesten halt meg, de Bukarestben van eltemetve, egy hant alá öngyilkos férjével, Szilágyi Domokossal és fiukkal, Attilával, aki a bukaresti földrengésben halt meg 1977-ben. Azt mondják, van olyan fájdalom, amit nem tisztességes túlélni. Nem élte túl ő sem, idegei felmondták a szolgálatot, s mint férje, költőtársa, egykori szerelme, ő is önkezével vetett véget életének.