A következő három rövid történet szereplői nyugdíjasok. Kenyerük javát megették, kicsit gyengültek, lelassultak, leépültek, az állami apanázs sem veti fel őket. Mindig történik velük valami. A történet közül kettő debreceni, egyet az öregek a ködös Albionban „hozták össze”.
Kiss Karcsi, művésznevén Ludwig von Bétoven, a fényesudvari kocsma előtti padon komoly harcot vívott a gravitációval. Minden igyekezetével próbált függőlegesen maradni.
Egy debreceni négyemeletes bérház negyedik emeletén lakott a néni, aki lassan tíz éve megözvegyülve, magányosan várta az elkerülhetetlent, a túlvilágra költözést.
A szőke nő vezetni tanul. KRESZ-vizsgája tizenhatodjára sikerült. A gyakorlati oktatás első napján az oktató első utasítása a következő volt: - Fogja meg a kormányt!
Az utóbbi időben több írás is megjelent a debreceni közlekedéssel kapcsolatban. A helyiek, de a városba érkezők szerint is, kritikán aluli az utcai morál.
A szúnyogok a rovarok osztályának a kétszárnyúak rendjébe, a szúnyogalkatúak alrendjébe tartozó család. Alcsaládján belül negyvenegy nemük és háromezer-ötszáz fajuk ismert.
Már milliószor elpuffogtatott frázis, de az embernek gyakran nem jut eszébe jobb és frappánsabb, amikor az életet jelöli meg a legjobb forgatókönyvírónak. Az alábbi történetet sem lehetett ép ésszel kitalálni, annak meg kellett történnie, hogy egyáltalán megírható legyen.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.