Debrecenben a Szent Anna utcai templom mészkő lépcsőjén egy öreg koldus ült. Két lába közt egy kockás zsebkendő volt kiterítve. Rajta négy-öt pénzérme pihent. A nadrágzsebemben találtam egy kis aprót. Nem volt sok, talán kétszáz forintnyi. A koldusnak adtam.
A legenda alapjában egy vallási tárgyú kisepikai műfaj. Általában egy vallási szempontból fontos személy, szent, mártír, pap, vallásalapító életéről, egy szent hely, templom, ereklye, ünnep keletkezéséről szól. Újabban a nem bizonyítható, de populáris hatást kiváltó, félig igaz történeteket is jelenti.
Dél körül járt az idő. Az őszi napsugár szelíden melengette az utcán járó-kelőket. A Kossuth téren két idősebb úriember üldögélt a padon. Élvezték a verőfényes áldást.
Új tanév kezdődött. Friss jövevények népesítették be a középiskolai kollégiumot. Csupa, egymásnak ismeretlen fiú és lány egy fedél alatt. A másodikon a fiatalembereket, az elsőn az ifjú hölgyeket helyezték el.
Minél idősebb az ember, annál többet foglalkozik a halállal. A Kaszás előbb-utóbb jelentkezik, de idejét senki sem sejti. Sokan szeretnének még sokáig élni, mert még terveik vannak. Mások már csak a halált várják: elfáradtak, fáj mindenük, úgy pedig nem élet az élet.
A szomszédasszony hirtelen témát váltott. - Irmuskám, ahogy főzted a kávét, hátulról jobban szemügyre vettelek. Ne, haragudj meg, de mintha az utóbbi időben felszaladt volna rád néhány kilócska.
- Mindig a legkisebbet küldik vásárolni – poénkodnak a férfiak, ha vásárlás közben futnak össze ismerőseikkel, igyekezve palástolni „megaláztatásukat”, miszerint kézzel-lábbal tiltakozásuk ellenére a gyengébbik nem házi teendők végzésébe kényszerítették őket.
Sajnos, valószínűleg már mindenki járt úgy, hogy kutyapiszokba lépett. Az emberfia gyakran csak akkor veszi észre, amikor a terjengő bűz okát kezdi kutatni. Az is eltart egy ideig, míg végre a penetráns szag helyét lokalizálja.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.