Kimentem a Nagyállomásra. Hamar kiderült, nagyfokú türelmet tanúsítson, aki MÁV szentélybe lép, szolgáltatásokat kíván igénybe venni. A hangosbemondó leggyakrabban közölt információja a késés, az utazni vágyók szíves türelmének kérése. Fehérgyarmat felől harminc percet késett a vonat. Érkezésig tizet lefaragott. Nagykereki, Füzesabony felől érkező vonatok sem tartották a menetrendet. A pesti IC sem lógott ki a sorból. A késő vonatok szégyenükben szinte besunnyogtak az állomásra. Hiába a lopakodó érkezési mód, a vasúti szpíker könyörtelenül jelezte érkezésüket, majd a leszálló utasokat nógatta sebesebb ügetésre: „igyekezzenek az átszállással!” Hipp-hopp, eltűnt a szíves türelem elvárása, mintha a késés oka maga az utas mérsékelt átszállási tempója lenne.