Vélemény

Olyan kevesen voltak vasárnap este a Nagyerdei Stadionban, amikor kifutott a gyepre a Loki a Kecskemét ellen, hogy a mellettem ülő kolléga lakonikusan annyit mondott, ha kedvezni akar a DVSC a szurkolóknak, akkor név szerint szólítja őket. Jó szándékkal nézve, alig valamivel többen ültek a székeken ezernél.

A címben szereplő mondat és a híres kabaré jelenet jutott eszembe a minap, amikor az egyik pénzintézet fiókjába léptem és a biztonsági őr kezembe nyomott egy szórólapot, hogy ugyanis ameddig rám kerül a sor, tanulmányozzam.

Még Lothar Mätthaus szövetségi kapitánysága idején, egykori csapattársa, Berti Vogts érdeklődött: - Hogy haladsz a magyarokkal?

Lothar savanyú képpel válaszolt: - Fejlődünk. Tegnap a bójákkal játszottunk egy edzőmeccset és csak 3:2-re kaptunk ki.

Nem hülyék, csak hülyének nézték őket, mert az új oktatási szervezeti forma (centralizálás, KLIK, tankerület, tankönyvellátás „reformja”) tervezése során, majd bevezetése óta élesen bírálták struktúráját, munkáját, mentalitását. A hatalmon lévők az ágálókat, hangadókat minden lehetséges eszközzel igyekeztek elhallgattatni. Tették ezt gyakran a legalantasabb módon: fenyegetéssel, zsarolással, hivatali hatalommal visszaéléssel. Az észérveket, a jobbító szándékú javaslatokat meg se hallották, mert szerintük a létrehozott fenntartói, irányítói rendszer maga a tökély. Erre jön Kósa Lajos és megint mondott egy nagyot.

Nem sikerült. Pedig bizakodtunk. Új stadion, telt ház májusban többször is, ígérgetések jobbról és balról, számolgatta mindenki a leendő milliárdokat, a Debrecen legfőbb célja, hogy Európa futball porondján maradandó, de nem cirkuszi attrakciót mutasson be. Hát ez nem jött össze.

A Loki júliusi és augusztusi szereplése kihatott a vasárnap esti, Szombathely elleni nézőszámra. Mindössze háromezren „szorongtak” a lelátókon, bántóan és megalázóan kevesen tekintették meg a helyszínen a bajnokság ötödik fordulójának mérkőzését.

Magyarországon meg sem akarták jelentetni a tanulmányukat a korrupcióról, az Egyesült Államokban viszont habozás nélkül közölték, és a cikkel rangos díjat nyert a két magyar kutató szociológus szerző. Itthon lényegében senkit sem érdekel, amit csinálnak, pedig az amerikaiak szerint azt írták le, amit még senkinek sem sikerült: azt, hogy hogyan működik hatékonyan egy szervezetben a korrupció.