Vélemény

Orbán Viktor előző hétvégi beszédéből a civileket ért támadást emeli ki Vasali Zoltán elemző. „Az Orbán-beszéd újdonsága a civil szereplőkkel szemben táplált megdöbbentő harag. Orbán megtehette volna, hogy masszívan kommunistázik és szidja Brüsszelt, ahogy korábban tette sokszor. Ennek már valószínűleg saját hallgatósága számára sincs igazi jelentősége, hiszen túl vagyunk két választáson, az ellenzéki pártok pedig a spájzban vannak. Orbán azoktól tart, akik még mindig kimennek az utcára, ha leváltják az Origo főszerkesztőjét vagy kriminalizálják a hajléktalanokat (stb). Most őket akarja egzisztenciálisan ellehetetleníteni, ahogy tette ezt az elmúlt években minden szereplővel, akivel szembekerült. Orbán látja, hogy jelenleg ők jelentik a legnagyobb veszélyt a konszolidációra. Persze megdöbbentő, hogy a rendszere már ezt se viseli el. Ráadásul az ügynöközés nem csak Putyinra emlékeztethet bennünket, hiszen ez csak az első Orbán-kormány pepói hagyományainak folytatása. Pepó Pál volt az a környezetvédelmi miniszter (akkor még volt ilyen), aki lekommunistázta az ellene tüntető zöldeket, amikor érdemi kérdésekre nem tudott válaszolni” – írta Vasali Zoltán NOL.hu felkérésére.

Liberális demokrácia: most múlik csendesen.

Miután mindenki kiháborogta magát az idei tusványosi beszéden, érdemes lenne belenézni, pontosan milyen viszonyban is vannak a valósággal Orbán Viktor állításai. A válasz röviden: semmilyenben. A legtöbbször hamisak, néha meg értelmezhetetlenek. Mindegy.

Újabb jelentést tett közzé Ángyán József a földpályázatokról. A második Orbán-kormány volt vidékfejlesztési államtitkárának összefoglaló, az egész országban zajló folyamatokat felölelő jelentése borús képet fest az állami földek bérbeadásáról: tovább koncentrálódik a nagy gazdasági társaságok, a kormány- vagy Fidesz-közeli oligarchák kezében a föld, ami elvileg ellentétes a kormány meghirdetett céljaival. A nagyot nyerők között találunk Lázár Jánoshoz köthető vállalkozást, és Mészáros Lőrinc érdekeltségét is. Ha így haladunk tovább, akkor Ángyán szerint egy dél-amerikai típusú rendszer alakulhat ki Magyarországon: hatalmas latifundiumok lesznek hazánkban.

A világot látott emberek soha nincsenek könnyű helyzetben. Nem azért, mert utaznak, hanem, mert látnak, tapasztalnak és hasonlítanak. Hazánk fiai, lányai röghöz, ingatlanához kötöttsége, mérsékelt jövedelme gyakran nem teszi lehetővé a messzebb kimozdulást. Összevetés lehetőségének híján azt fogadják el, ami van, amit kommunikálnak számukra.

Sokáig gondolkodtam, megírjam-e véleményemet, ami történik manapság kis hazánkban, kisebbségi körökben. Ami hezitálásra késztetett az, van-e etikai vétség, ha saját fajtám baromságait vetem billentyűk elé?

Ha az élet citromot ad… készítsünk limonádét! – tartja a mondás. Vajon a valóságban is ilyen egyszerűen működik? Nem könnyű elfogadni, megérteni egy-egy nehéz helyzetet, miért pont velünk történik, de pozitívan hozzáállni a folytatáshoz, igenis lehetséges.