Vélemény

„Hogyan viszonyulsz ahhoz a hírhez, hogy nyert a Fidesz?” – kedves ismerősöm ezzel a kérdéssel óvatoskodott oda hozzám a választás utáni napon. Mindig ilyen hivatalos stílusban nyilvánul meg, ha a közéletről van szó. Annak idején ezekkel a szavakkal lépett oda hozzám: milyen álláspontot foglalsz el azzal kapcsolatban, hogy meghalt Horn Gyula?

Nagyon örvendezek mostan, hogy olyan fontos vagyok, amilyen fontos tán még az édes jó anyukámnak se voltam. Én nem tudom Kósa Lajost felhívni, de ő engem igen. Nem vagyunk egyenlőek. Ő egyenlőbb, mint én. Úgy tud engem felhívni, hogy közben nem is érdeklem őtet, nem is tud róla, hogy felhívott engem. Ugyanis mondott egy egyenszöveget (na, majd mindenkihez személyre szólóan beszél, hogyisne).

Azt mondta nekem a rabbi tegnap, hogy bármennyire vágyom egy kis mangalica tepertőre, én nem igazán lehetek a rabja ennek a finomságnak április 11. és 13. között, amikor a debreceni mangalica fesztivált tartják. Amikor közöltem a nagyszakállú tudós emberrel, hogy világi felfogásom miatt ebben a szituációban kihagynám az ötezer éves törvényeket, fejcsóválva elengedett.

Ismét elvitt valaki, vagy valakik egy kimondhatatlan összegű nyereményt. „Miért nem én”? Teszi fel magának a kérdést szerintem minden második ember. Esetleg: „majd legközelebb én viszem el” kiegészítéssel.

„Egy dél-koreai nő felakasztotta magát” - olvasom az MTI által kiadott cikket. Sok öngyilkosságról hallottam már. Van, aki egy késsel vet véget életének, van, aki a vonat elé ugrik, és van, aki a régi módszer szerint, akasztással oltja ki élete lángját. Ez a 29 éves dél-koreai nő is így tett. Egy hajszárító zsinórját használta gyilkos eszközként. A cikk szerint azért választotta a halált, mert túl sok trauma érte, és már elege lett a szenvedésből. Mindez egy valóságshow helyszínéül szolgáló épület fürdőszobájában történt.

Történt a minapába’, még Zótán nap előtt, hogy három középkorúvá viselődött politikus arcképes küldeménye dobódott bele nálunk a lakótelepülésen a levélszekrínyekbe. Mint kiderült, a nők napjának alkalmából. Na, mondok, csak nem becsülik ezek valamire ezt az átkos cucilista tanálmányt, ezt a nőnapot. Ezeknek ugyi jóbb ódalon dobog a szívek, osztán mégis díjazzák ezt a judeobolsi ünnepet, a traktoroslány-nőnapot?