Olybá tűnik, a nép ellenégévé kívánják tenni a pedagógusokat. Nincs olyan nap, amikor ne történne valami olyasmi, aminek kárvallottai az oktatásra esküdtek.
Kölcsey Ferenc a Huszt c. epigrammájában a dicső múlttal szemben a jelenre hívja fel a figyelmet. A múltra emlékezve szomorú, lehangoló a jelen, a jövő pedig erősen kétséges.
A NB III keleti csoportjában a Létavértes SC ’97 labdarúgó csapata 70 ponttal az első helyen végzett a 2013/2014-es pontvadászatban. Kivívta a jogot a NB II-ben szereplésre. Mégsem indulhat.
Nagyon kíváncsi voltam a Nagyerdei Stadionra, és a focival is baráti viszonyban vagyok, ezért elkísértem a férfiakat a magyar-dán válogatott meccsre. A mérkőzésről nem nyilatkozom, azt meghagyom a szakembereknek, viszont az előtte zajló eseményekről írnék pár szót.
Évek óta stagnál a mért tanulók teljesítménye, miközben az oktatás vezetői eredményeket várnak, kompenzálandó más tanulmányi teljesítménymérések (pl. PISA, a nemzetközi tanulói teljesítménymérés programja) kedvezőtlen tendenciáit.
Ismerőseim jól tudják, hogy sok mindenre kapható vagyok. Érdekel, ami új, ami ismeretlen, amiben üzleti lehetőséget látok, ami szép, jó, többé tesz, nem feltétlenül mindig pénzhez kötve. Egy életem van, igyekszem jól sáfárkodni vele.
Ezerhatszáz kilométer oda-vissza, két napos, aktív-tervező, beszerző itthonléttel. Mintha profi kamionos vezető lenne a fiam: már lassan két éve űzi ezt a kényszerű világlátást Svájc, Németország, Ausztria végtelen autópályáin. Pedig ő villamosmérnök, a genfi székhelyű CERN megbecsült alkalmazottja.
Ma úgy gondoltam, hogy a heti kemény robot utáni, mérhetetlen fáradtság érzetemet javítandó, a nullára amortizált munkakedvem motiválására legurítok egy-két doboz sört. Keményebb, ütősebb komlólére gondoltam.
A napi.hu egy német cégalapítással foglalkozó szervezet összegzését közölte. A felmérés szerint körülbelül hatszázezer magyar dolgozik külföldön. Legtöbben Angliában (300 ezren) és Németországban (135 ezren) vállaltak munkát. A tengerentúl dolgozó honfitársaink számáról nincs adat.
Már Arany János is írt az elidegenedésről a Híd-avatás c. balladájában. A polgárosodó társadalom tagjai egyre inkább elkülönültek egymástól, felszámolták kapcsolataikat, magányos farkasokká váltak.
Isten bizony, csak a tippmix eredményeket akartam megnézni a királyi tévé teletextjének 887. oldalán. Mivel élemedett kor felé közelítő, több kilométer könyvet elolvasó, több ezer cikket megíró állampolgár vagyok, látásom már nem az ifjúkort idézi, indiánok sem neveznének Sasszemnek.
Délelőtt a totózóban viszonylagos csend honolt. Rajtam kívül ketten kísértették a szerencsét. Elmélyülten böngészték a „zöld újságot” (tippeket, tabellákat tartalmazó félheti kiadvány), motyorászva beszélték meg tippötleteiket. Előttem szintén újság. A nyerő totótippeket próbáltam kiolvasni belőle.
A május 5-én a Díszpolgárban megjelent „Portfolió” c. cikk mostani folytatásában újabb anyagfeltöltési buktatókról, egyben oktatókat szelektáló lehetőségekről írok. Előző írásomban kifejtettem, hogy a portfolió készíttetése a jelenlegi formájában semmi mást nem szolgál(t), mint a pedagógus társadalom megosztását, hogy a kormány minél kevesebb pedagógusnak folyósítson emelt bért jövő év január elsejétől.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.