Vélemény

Régimódi bliccelős történet

1934. március 27-én Debrecenben, az Aranybika előtt felszállt a HÉV egyik kocsijába Klein István, 16 éves fiatalember. „Drencsényi József kalauzt azzal a fondorlattal, hogy előtte egy Farkas Sándor névre kiállított havi bérlet jegyet mutatott fel, - tévedésbe ejtette, miáltal a HÉV-nek 16 fillér vagyoni kárt, magának pedig ugyanily összegű vagyoni hasznot szerzett.” – állt a jegyzőkönyvben. Ma úgy mondanánk: a fiatal bliccelt.

Gondolatok a magánbörtönök működtetéséhez

Április 6-a, az országgyűlési képviselőválasztás napjának közeledtével a pártok egymás után hozzák napvilágra programjaikat. A mézesmadzagos lózungok tömkelege között néha épkézláb ötletek is felbukkannak. A Jobbik a honi fogva tartást reformálná meg. Abból indul ki, hogy az államnak egy rab tartása naponta 8700 forintba kerül. Az összeget beszorozva a büntetésüket töltők számával (17000), akkor az 147 millió 900 ezer forint napi költségvetési kiadás.

Elgépezte a fizetését

A Parlament 2012. októberi döntésével megtiltotta a játéktermek és az elektronikus kaszinók működtetését, pénznyerőgépek így csak játékkaszinókban üzemeltethetők. A pénznyerő játékautomaták működtetésének szinte teljes tilalmát is megszavazták. Azzal indokolták, hogy a leghátrányosabb helyzetben élők ne dobálják játékgépekbe pénzüket, másrészt „súlyos nemzetbiztonsági kockázatok” is felvetődtek a szerencsejáték-iparban érdekeltek tevékenységével kapcsolatban.

Huhogás és Hungária

Megint adhat egy nagy pofont a szilárd fekáliának az MLSZ fegyelmi bizottsága. Ugyanis hiába hoztak törvényeket, paragrafusokat a hozzáértők és a kívülálló dilettánsok, eddig sohasem tartották be az általuk megfogalmazott idióta szabályaikat.

Deésy Alfréd nyomdokain

(Megjegyzések a I. Debreceni Szinkronszemle, 2014 szervezése kapcsán)

A 10 versenyfilm műfaji szóródása rendkívül gazdagnak bizonyult: volt közöttük new-Schwarzenegger akcióthiller (Erőnek erejével); egy nyögvenyelős fantasy (Thor/Sötét világ); R. Linklater romantikus kultusztrilogiájának 3. része (Mielőtt éjfélt üt az óra); egy Scorsese karrier-látomás Di Capriosan fűszerezve (A Walt Street farkasa); két átlagos digitális 3D animáció (Gru2, Jégvarázs); egy lökött családi kábítószercsempész- forgatag (Családi üzelmek); egy gengszterparódia Lucc Besson hanyag eleganciájával (Vérmesék); két goromba kopó „akció-vígjáték olvasata” (Női szervek) és végül egy W. Allen utánérzés, azaz egy angol romantikus időutazásos szerelmi komédia (Időről időre). Ezért is nagy kár, hogy a közönség mégsem fejezhette ki tetszését a látott filmekkel kapcsolatban, tehát a közönség listán első helyrekerülő „magyar szinkron opus” is kaphatott volna egy minőségi díjat, mondjuk Debrecen város különdíját, akár Deésy Alfrédről, az Apolló mozi első igazgatójáról, elnevezve. Későbbiekben ez megfontolandó: egy természetes hagyománytremtés lehetőségét rejti magában.

Még egy bőr

A finnek elleni fiaskó, az új szövetségi kapitány, Pintér Attila balul sikerült debütálása után, az eseményekre aludva egyet, a magyar labdarúgásról higgadtabban gondolkodva, húzok le újabb bőrt a témáról. Miért beteg a magyar futball? Számtalanszor elhangzott a kérdés, sokan írtak róla. Számomra legemlékezetesebb Végh Antal szenvedélyes könyve. Újraolvasva, majd’ minden sora ma is megállja a helyét, pedig a nyolcvanas években írta.

Csókoltatják Arankát!

Klebelsberget tiszta szívemből sajnálom. Róla nevezték el a „Kunó”-ra keresztelt, pedagógus idegeket permanensen borzoló intézményfenntartó központot. A jeles oktatáspolitikus neve komolyabb, vállalhatóbb kezdeményezéshez illene, hiszen irányításával a Horthy-rendszerben 3500 tanterem épült. A jelenleg regnáló központosított fenntartó pedig a meglévő oktatási helyeket sem képes normálisan ellátni.

Újabb zakó

A magyar labdarúgó-válogatott új szövetségi kapitánnyal, Pintér Attilával vág neki az Európa-bajnoki selejtezőnek. A magyar szövetség a barátságos felkészülési mérkőzésre legyőzhető ellenfelet választott, ráadásul a finnekkel egy selejtezőcsoportba kerültünk.

Egy nap hordaléka

Régebben kedvenc olvasmányaim közé tartozott Déry Tibor: A napok hordaléka c. munkája. Az író semmi mást nem tett, minthogy leírta, ami történt, amit gondolt – akár róla, akár másról. Ez az írás sem lesz más, csak terjedelmi korlátok befolyásolhatják gondolataim oly hosszú és széles hömpölygését, mint a Duna.

Pöri, pari, ubi, buri

Nemrég a megye déli fertálya felé haladva, Berettyóújfalu határában egy kifőzde akciós kínálatára meredtem: Röfi pöri, buri, kovi ubi. A megfejtéssel bíbelődve, elfeledkeztem az árak megjegyzéséről. Amit olvastam, nem vicc. Ha nem látom, nem hiszem el.

A mélység csúcsa

Hozzátartozó, ismerős halála mindig megrázó esemény. Hosszú évekig életünk része, aztán nincs többé. Nehéz feldolgozni, néha egyszerűen lehetetlen. Azonban láttam temetésen röhögő görcsöt kapó búcsúzót, sírva vigadó halotti tort…, de létezik a fekete humor, melyek poénjait egymásnak lőjük el, vagy az élet produkálja.

Könyvcsömör

Emlékszünk még arra a szocvégi időszakra, amikor sokat sajnálkoztunk azon, hogy az emberek nem olvasnak? Legalábbis nem eleget. Ma elégedettek lennénk az akkori nem-olvasással. Buzgón tagadtuk, hogy a kultúra áru lenne, aki annak gondolja, az egy helóta senki, hogy’ járkálhat az ilyen szabadlábon.

A szlovák Tokaji

A luxembourgi székhelyű Európai Bíróság elutasította Magyarország 2013 elején benyújtott fellebbezését a szlovák „Tokaji” név használatával kapcsolatban. A bíróság kimondta: nem minősül megtámadhatónak a „Vinohradnicka oblast Tokaj” márkanév nyilvántartásba vétele. Döntését azzal indokolta, hogy a borvidék Magyarország és Szlovákia területére is kiterjed.

Baj van az oktatással

Az iskolákban megkezdődött a második félév. A pedagógusok ellenőrzőbe vésték az előző időszak tanulói teljesítményeit jelző jegyeket, a szülők pedig sűrű fejcsóválások közepette olvasták. Az intézmények vezetői értékelték az eredményeket, és szintén csóválták a fejüket.

Nem történt semmi

Egy hete történt, hogy nem történt semmi. Pedig mozgalmas nap volt. Délelőtt a szolgáltató ügyfélirodáját kerestem fel, mert egy hónapra két számlát küldtek. – Mi vagyok én, Dáriusz? – horkantam fel, így eléggé paprikás hangulatban érkeztem a helyszínre. Nyomom a kilincset. Zárva. Benézek az üvegen. Odabenn nincs fény, nincs mozgás, pedig a nyitvatartási időt 8 – 16 óra között jelölik. Nincs cetli, amin elnézést kérnek. Rángattam a kilincset, rúgtam az ajtót. - Nyissák ki, mert nyitva kellene lenni! – ordítottam, de nem történt semmi.

Oldalak