Ebben a nagy melegben nem esik jól nehéz, húsos, zsíros ételek fogyasztása. Erre az esetre tökéletes megoldás egy egyszerű, gyors zöldséges lepény. Amellett, hogy tápláló és egészséges, még finom is.
Egyszerűen, gyorsan az asztalra kerülő édesség elő- és főételként, desszertként. Csak az állagát kell jól eltalálni, hogy ne legyen túl híg vagy túl sűrű… De gyakorlat teszi a mestert. Palacsintasütésben is.
Idén tavasztól tagjai lettünk az első debreceni dobozrendszernek, a Pásztortáska Baráti Körnek. (A dobozrendszerről hamarosan bővebben is beszámolunk – a szerk.) Ez azt jelenti, hogy bizonyos időre leszerződtünk egy termelővel, aki ezért cserében heti rendszerességgel összeállít egy dobozt az éppen megtermett zöldségekből, gyümölcsökből.
Hazánkban közkedvelt nedűnek számít a bor. Hagyományos nemzeti italunk, társasági itókaként is emlegetik. Nemcsak egyszerű, önmagában is iható alkohol, hanem értékes gasztronómiai kiegészítő is.
A palócleves készítése nem igényel nagy jártasságot a konyhai fortélyokban. Mégis ahány ház, annyi szokásos elkészítési mód. Különféle húsokkal, zöldségekkel, fűszerekkel bolondítva készíthető. Én a következőképpen próbáltam, és mind elfogyott.
Szerettem volna valamilyen saját kezűleg készült édességgel kedveskedni vendégeimnek, így elkezdtem a receptjeim között keresgélni, és mivel minden hozzávalót megtaláltam otthon, barackos pite lett az eredmény.
Évek óta csirkemell felhasználásával készítem a nálunk disznóhúsból megszokott barassóit. Már nem emlékszem, hogyan fedeztem fel, és miként álltam rá a csirkemelles változatra. De legalább diétásnak is mondható, főként, köret nélkül fogyasztva. Hiszen a csirke és a borsó nem éppen a leghizlalóbb, koleszterintermelő ételeinkhez tartozik.
A klasszikus marhapörkölt helyett más elkészítési mód mellett döntöttem. Hamis vadas mártás krémkeverékével. Az eredményre nem volt panasz. Érdemes néha eltérni a szokásos ízektől, pedig a legegyszerűbb elkészítési mód (só, bors, pirospaprika) híve vagyok, ha pörköltről van szó.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.