A járdai forgatag kellős közepén, megzavarhatatlan nyugalommal két középkorú asszony beszélgetett. Napi nyűgjük, a bevásárlást letudva, pletykára éhesen szaporították a szót. Feléjük közeledve egy szaftos szerelmi háromszögről összeszedett információk zárómondatait hallhattam:
Az igazságszolgáltatás szigorúan bünteti a gyerekek ellen vétőket, de a fegyencek is lesújtanak az elvetemültekre. A börtönökben nincs egy nyugodt percük sem.
Budapest, 2014. április 26., szombat (MTI) - Ahogyan nem beszélünk poszt-Habsburg Ausztriáról sem, úgy ideje lenne túllépni a posztkommunista Kelet-Európa mára elavult fogalmán is - mondta Anne Applebaum Pulitzer-díjas amerikai újságíró, történész, aki a térség 1944 és 1956 közötti történetét feldolgozó új könyvével kapcsolatban nyilatkozott szombaton az MTI-nek a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon.
Családom tagjait, rokonokat várva, gyakran bóklászom a Nagyállomáson. Hallok ezt, azt. Általában feszülten figyelek. Sztorikat gyűjtögetek. Az alábbi poénos történeteket is a sínek között „szedtem össze”. Mindegyike megtörtént, elhangzott egy-egy vasutas szájából. A legjobb rendőrvicceket is a fakabátosok „gyártják”, a „sínbohócok” sem mennek szomszédba egy kis humorért.
Budapest, 2014. április 24., csütörtök (MTI) - Bemutatták Zinner Tibor történész Rajk-perről szóló könyvét csütörtökön a Kúrián. Boross Péter volt miniszterelnök és Mezey Barna jogtörténész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) rektora méltatásában kiemelte, milyen hűen adja vissza a kötet a félelem rendszerének működését és az emberi jellem süllyedését, írója pedig ezzel hozzájárul a történelmi igazságtételhez.
A debreceni férfira köztisztasági szabályok megsértéséért róttak ki háromezer forintos pénzbüntetést. Mivelhogy a megjelölt határidőig nem teljesítette kötelességét, a rendőrök elcsípték, és a helyi börtönbe szállították.
Tóth Pistát nem virgonckodások, kerge birka ugrándozások okán keresztelték Kabócára. Tulajdonképpen a Bice-bóca név jobban illene testi állapotához, baleset miatt rövidült jobb lába miatti erős bicegéséhez. Mankóra kényszerült. Hajléktalan. Kukázik. Az egyik mankójával szemetes konténerekben turkál, a másikkal támaszkodik. A keze ügyében tartott hegyes végű bottal szúrja meg a kiszemelt értéket, és emeli ki a bűzlő kupacból. Zsákmányait nejlonszatyrokba szortírozza.
Nem szerettem fiatal koromban a pészach ünnepét, a zsidó húsvétot. Tiszteletben tartottam, a mózesi előírásokat, de máig él bennem a kétség, hogy mennyire tartjuk be a parancsolatokat. Véleményem szerint semennyire.
Nagyon ritka alkalom az, amikor a keresztény és a zsidó húsvét egybeesik. Idén ez megadatott.
Ünnepségre készültek, lázas izgalommal, csillogó szemekkel, boldog kacagással. Mint ott kint, a másik világban, ahonnan érkeztem. Fényképezni jöttem a sérült gyerekek óvodájába csöndes félelemmel, melyet lassan oldani látszott a sok-sok nevetés. A kicsiny járókeretek, botok, kerekes székek között rám mosolygott egy különös világ.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.