Olvasmány

Zárkában a rab az ágyán ülve, kedvese fényképét szorongatta: - Fényképedet tartom kezemben. Egy pikoló sör mellett mosolyogsz. Üde fiatalságod lenyűgöz, tündéri mosolyod rabul ejt. Emlékszem, arcod selymének érintése érzéki örömök tárháza. Szemed kékje a tenger türkizével vetekszik. Tested domborulatai, vénuszi tökéletessége, kitörölhetetlenül maródott emlékezetembe. A mintaszerűség, a tökéletesség voltál. Lelkemben ezer virággal varázsoltál tavaszt, égi boldogsággal, földi gyönyörökkel dúsítottad azt…

ElmeRengések címmel harmadik novellás kötetét mutatták be Bús Anikó debreceni szerzőnek a Méliusz Juhász Péter Könyvtárban szerdán. Az írónőt több mint félszáz ismerőse, barátja, rajongója várta. A beszélgetést Frenkó Zsolt vezette, és Szűcs Kata, a Csokonai Nemzeti Színház színművészének közreműködése tette igazán emlékezetes eseménnyé igen átélő felolvasásai révén.

Sanyi állami gondoskodásban részesült, Debrecen egyik lakóotthonában élt. Szülei a közelben laknak. Apa és anya munkanélküli. Néha közhasznú munkásként támasztották a lapátot. Kevés keresetüket elitták. Otthonuk ütött-kopott vályogtéglás épület. Bútorzata szegényes. Rendetlenség, kosz mindenütt. Magukkal foglalkoztak, gyermekükkel annál kevesebbet. A lakóotthonnak helyt adó családi házat néha-néha felkeresték, fiúkat meglátogatták, de sohasem töltöttek hosszabb időt, valamire való hivatkozással állandóan elsiettek.

Az Iparkamara utcán, a bíróság bejárata előtt népes család búcsúztatta az alig pelyhedző állú ifjút. Az asszonyok lepedőnyi zsebkendőkbe fújták bánatukat, a férfinépség fekete kalapok alatt hallgatott. Józsi Hajdúhadházról készül a börtönbe.

Kulináris élvezetekkel kapcsolatosan maximálisan konzervatív vagyok. Sosem csináltam nagy ügyet a táplálkozásból. Ami van, azt megeszem. Megfigyeltem, ha manapság már nincs miről beszélni egy televíziós csatornán, azonnal el kezdenek főzni. Régen, ha a tévében nem volt miről beszélni, tartottak egy szünnapot. Ez volt a hétfő.