Gyermeki levél a fenntartóhoz

Drága, kedves Klik anyácska!

Gyermeked írja neked szerelmetes levelét. Talán még emlékszel rá: mióta megszülettél, gyermeked vagyok. Igaz, több évtizeddel idősebben, mégis emlőidből szívom fizetésem. Nem vagy jó anya, sőt inkább mostoha. Ezernyi gondod között megfeledkeztél rólam.

Tudom, nincs egy szemernyi nyugtod, mert 150 ezer társamról kell gondoskodnod, de anya csak egy van. Különben is az anyák halhatatlanok (írta Ratkó József: Anyák halhatatlanok c. versében). Ha kell, a nap huszonnégy órájából huszonötben dolgoznak. Addig nem nyugszanak, míg gyermekeik jól nem laknak, tiszta ruhát kapnak. Te nem szaggatod magad. Tőled éhen halhatok. Emlőidet két és fél hónapja nem nyújtottad táplálkozásra. Ha nem volnának pótanyáim, már rég a föld alatt rágnák a férgek csonttá soványodott bőröm. Talán észre se vennéd, hogy fiad már nincs többé. Nem fog furdalni a lelkiismeret, mert mindent a törvény betűi szerint teszel. – legalább is ezt hajtogatod.

Miért teszed ezt velem? Túlélő program részévé tettél? Ha emlőid életet adó forintjai nélkül kibírom három hónapig, akkor végre ennivalóval jutalmazol? Ha nem, akkor mehetek a lecsóba? Valld be, ha melleid éltető anyaga elapadt! Megértem, de várom, hogy tegyél ellene. Kérj szüleidtől, hogy újrainduljon a fizetésképződés. Ezernyi éhes száj sóvárog melleid forintjaiért, mert ők sem kaptak a jóból.

Bezzeg, te jól laksz. Minden földi jóval kényezteted magad. Asztalodon kaviár, somlói galuska, francia pezsgő. Elképzelem, ahogy a tokhal fekete ikráját kényelmes lelassulással kened a pirítósra, majd áhítattal lecsukódó szemmel beleharapsz, s kortynyi pezsgővel öblíted le. Könyörgöm, én a képzelődéstől nem lakom jól! Ez olyan, mint a fényevés. Köztudott, hogy fanatikus őrültségük miatt egy család halálba kényszerítette gyermekét, mert nem adtak neki enni, csak napsugarat zabáltattak vele. Az ínycsiklandozó finom falatok nem hozzák, hanem viszik a pénzt. Nő a pocakod, de nem képződik emlőidben forint, mert magad éled fel. Néha már azt sem bánnám, ha a megmaradt kaviárt elküldenéd nekem. Na, jó. Nem vagyok nagyigényű. Beérném tíz deka párizsival is. Boldog lennék, mert akkor legalább érezném gondoskodásod. Azzal pedig újra kibírnám három hónapig.

Gondolsz-e majd rám, amikor jő a karácsony? Kapok tőled ajándékot (mondjuk Erzsébet utalványt, esetleg utazási költségtérítést)? Biztosan nem, mert zsugori vagy. Nekem az is örömet jelentene, ha a fizetésemet megkapnám. Mondjuk, nem ez lesz életem legkomolyabb boldogsága, sőt, inkább keserű szájízzel konstatálnám mobilom pityegését (az átutalás megérkeztének jelzése), mivel az éhen haláshoz sok, az életben maradáshoz kevés. Legalább pótanyáimban bízhatok. Ők legalább rendesek. Mindig akkor kapok meg valamit, amikor esedékes.

Hát, szóval így állunk, anyám. Szánj végre rám egy percet (nem kérek többet), hatvan minutumig hadd cumizhassam emlőidből fizetésem! Ígérem, következő hónap elejéig békén hagylak. Csak most, két és fél hónap után csünghessek bimbóidon egy röpke pillanatig!

Somogyi Ferenc

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.