A látszattal ellentétben a rébuszok összefüggnek, a történetek kibontásakor értelmet nyernek. Ami összetartozóvá gyúrja, az a vásárlás, bár a helyszínek különbözőek.
Álltam a gyalogátkelőhely előtt, vártam a közlekedési lámpa zöldre váltását. Debrecenben szakálla nő az embernek, mire felvillan a megfelelő szín, úgyhogy ráérősen bámészkodtam.
Jövőre, 2020-ban adják át Debrecen utóbbi húsz évének legnagyobb és legimpozánsabb lakás együttesét. A város központjában, a Hunyadi-Péterfia-Rákóczi utcák háromszögében, négyszáz otthonba költözheztnek új tulajdonosok.
Számos városi rendezvény idején rendelnek el ideiglenes forgalmi-, és parkolási rendváltozást Debrecenben. Így történt ez az októberi Mihály napi vásár kapcsán is.
Mint köztudott, a biciklizés jótékony hatással van az emberi szervezetre. Erősíti az izmokat, kalóriát éget, fejleszti a tüdőt és a szívet, de amiben a legjobb, a stressz levezetésben. Viszont van egy árnyoldala is: a nem mindig biztonságos közlekedés.
Nyáron talán nem annyira látványosak a debreceni közlekedési dugók. Tart az iskolai szünet, sokan szabadságra mentek, üdülés céljából hagyták el a várost. A pillanatnyi állapot természetesen nem jelenti az ország második legnépesebb városa közlekedési helyzetének ugrásszerű javulását.
A Kenézy Gyula Egyetemi kórház új programot indított Lélek-fürdő elnevezéssel. Ez az országosan egyedülálló kezelési forma arra az általánosan ismert tényre épít, miszerint érzéseink, gondolataink hatással vannak fizikális egészségünkre is.
Hervasztó látvány a magyar vasút és környezete: gaz és szemét mindenütt. A sínek eltűnnek a gyomtengerben, az állomások gondozatlanok, a dudva ott burjánzik az épületek és peronok mellett. Természetesen tisztelet a kivételeknek.
A vasút veszélyes üzem. Még inkább azok számára, akik illetéktelenek. Olcsó az emberi élet. Csak egy rendeltetett az embernek (Macskáknak miért hét?), sokan mégis felelőtlenül sáfárkodnak vele.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.