Magyaros mentalitás

A kép csupán illusztráció  Fotó: YouTube

Álltam a gyalogátkelőhely előtt, vártam a közlekedési lámpa zöldre váltását. Debrecenben szakálla nő az embernek, mire felvillan a megfelelő szín, úgyhogy ráérősen bámészkodtam.

Történetesen egyetlen kocsi sem jött, s ez volt legfőbb indoka az éppen mellém lépő középkorú férfinak.

- Miért nem megy? – bökött a zebra felé.

- Mert piros – válaszoltam kissé meglepve.

- Nem jön semmi – érvelt.

- De hát piros!

- Hát aztán – vont flegmán vállat a férfi.

- Nekem még azt tanították az iskolában, hogy a piros tilos.

- Rugalmasnak kell lenni – kacsintott hamiskás vigyor kíséretében, aztán lemondóan legyintett. – Eh, élhetetlen alak maga.

A megjegyzés felbosszantott. Támadásba lendültem:

- Milyen végzettsége van?

A beszélgetés ilyetén fordulata meglepte:

- Középiskola – nyögte kelletlenül.        

- És mennyi a fizetése?

A férfi láthatóan kezdte magát kényelmetlenül érezni magát. Agya lázasan zakatolhatott. Próbált rájönni, mire akarok kilyukadni.

- Nettó százhetvenezer – válaszolt végül magabiztosságát vesztve.

- Nekem három diplomám van, és havi félmilliót keresek. Akkor ki az élhetetlen? - tromfoltam, majd belelendülve folytattam: – Különben Isten ments, hogy egy olyan Titanicon utazzam, amelyiken csak magyarok vannak. Süllyedéskor minden szabályt, emberiességet sutba vágnának, csakhogy megmenekülhessenek. Asszonyokat, gyerekeket, öregeket löknének félre vagy vízbe, hogy elsőként juthassanak a mentőcsónakokba…

Példázatom vége pusztába kiáltott szóra sikeredett, mivelhogy a férfi morogva faképnél hagyott, és átvágott a piroson.

Somogyi Ferenc

 

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.