Nemrég két barátommal Kárpátalján jártam. A Tisza forrásaihoz szerettünk volna minél közelebb kerülni. Nem véletlenül írok forrásokat, hiszen két ág egyesülésével indul hazánk irányába.
Mai hír az interneten: medvék sétálgattak az erdélyi Tusnádfürdő utcáin. A székelyek éppen a napokban tüntettek a medvék ellen, akikből egyre több van és egyre többször térnek be egy-egy településre, riadalmat, félelmet keltve, háziállatokat, de embereket is veszélyeztetve.
Hétvégén állandó útitársaimmal Torockón jártam. Számtalan program közül választhattunk. Azon a hétvégén zajlott a Double Rise könnyűzenei fesztivál, melyen fellépett – többek között – a Kistehén, a Ladánybene 27 vagy ByAlex. Szállásunk a kisszínpad közvetlen közelében volt, így – akár akartam, akár nem – minden előadót hallhattam (még hajnali háromkor is).
Máramarosegy külön, szinte érintetlen kis világ Erdélyen belül, Románia északi, az ukrán határ menti területén. Az alapvetően román többségű Máramaros legnagyobb vonzereje a kontinensünkön utolsóként fennmaradt élő falusi kultúra, a népviselet, az évszázadok óta változatlan, hagyományos falvak a faragott kapukkal és különleges fatemplomaikkal.
Oroszlányban a napokban emlékeztek meg a Márkushegyi bányarobbanásról. Az Oroszlányi Szénbányák Vállalat Márkushegyi aknájában, 1983. június 22-ére virradó éjszaka sújtólég-robbanás következtében harminchét bányász életét vesztette.
Jómagam számtalan Kárpát-medencei folyó forrásához eljutottam. Jártam a Sebes-Körös, a Zala, a Sajó forrásánál, a Maros eredését egy kilométerre közelítettem meg, ugyanígy a Fekete-Körösét, s láthattam az Oltot még vékony kis patakként. Mégis legszebb a legutóbb felkeresett Száva eredés.
Szlovénia, a valaha létező Jugoszlávia legfejlettebb tagköztársasága volt. Az Ausztriával szomszédos, 1991 óta független országot kis Svájcnak is nevezik.
Enyhén szólva, kétkedve fogadtam a május végi nárcisz túra ötletét. Mifelénk a nárcisz köztudottan áprilisban nyílik. Kedves virág, több színben. Illata belengi a szobát, kertet. Még egyszer említem: áprilisban.
E sorok szerzője 1976/77-ben sorkatonai szolgálatát Bélapátfalván volt szerencséje tölteni. A Magyar Néphadsereg MN 7085 ásó-kapa (építő) alakulata munkahelyi technikusaként az új cementgyár építésén szorgoskodott. Igaz, azóta már le is bontották.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.