Máramaros egy külön, szinte érintetlen kis világ Erdélyen belül, Románia északi, az ukrán határ menti területén. Az alapvetően román többségű Máramaros legnagyobb vonzereje a kontinensünkön utolsóként fennmaradt élő falusi kultúra, a népviselet, az évszázadok óta változatlan, hagyományos falvak a faragott kapukkal és különleges fatemplomaikkal.
Máramaros Erdély legszegényebb területe, lehet, hogy a szegénység is szerepet játszik benne, de itt őrződött meg legjobban a népi építészet és a hagyományos életmód. A népviseletek díszítésében tükröződik a helybéliek szorgossága, tehetsége és leleményessége. A férfiak sűrű gyöngyhímzéssel díszített kalapot hordanak. Pamutos vászonból egybevarrt hosszú inget viselnek, melynek nyaka és mellrésze szintén gyöngyökkel hímzett. Az inget gyöngyös hímzett öv szorítja le. Fehér gyapjúharisnyát és bocskort hordanak. A nők színes gyöngyökből font nyakpántot, színes kendőt, egyszínű vagy virágos blúzt, valamint virágos szoknyát viselnek. A hagyományőrzők szintén fehér gyapjúharisnyát és bocskort használnak. A modernebb mentalitású hagyományőrzők virágmintákkal díszített magas sarkú cipőt hordanak.
Az elmúlt hétvégén a máramarosi Barcánfalván jártam. A falu nevezetessége az 1993-ban épített női kolostor. Területén magasodik Európa második legmagasabb, 62 méter magas fatemploma. A kolostor összes épületét fából emelték. A helyi ácsok egyetlen szeget sem használtak. Az épületegyüttesen és parkjain látszik a gondos női kezek munkája. Mindenütt virágok.
Ott jártamkor éppen szabadtéri ortodox istentiszteletet tartottak. Az énekes liturgián részt vett a környék apraja-nagyja, sőt a gépkocsi rendszámok alapján e jeles eseményre messze földre elszármazottak is visszatértek. Meglepően sokan, főleg lányok és asszonyok öltöztek népviseletbe. A színes tömeg emelte a mise ünnepélyességét.
Egy idegennek olybá tűnt, a környékbelieknek ez több egy egyszerű vallási eseménynél. A mise celebrálása alatt a lányok korzóztak, miközben figyelték a mise folyását és minden alkalommal keresztet vetettek, amikor a többiek is. A régi leányvásárok emlékét idézték, ahogy kellették magukat. (Régen az egész heti kemény munka nem tette lehetővé az ismerkedést. Alkalom sem nagyon adódott. Vasárnap azonban tódult a fiatalság (s persze szüleik) a faluközpontokba és vásári hangulatban keresték párjukat a fiúk és lányok.). A már egymásra talált párok büszkén egymás kezét fogva sétáltak körbe-körbe. Az idősebbek azonban inkább az istentiszteletet figyelték.
Somogyi Ferenc
Képösszeállítás: ITT
Új hozzászólás