Ez az írás nem lesz mentes az indulatoktól. A szülői felelőtlenségek oly megnyilvánulásai tapasztalhatók, amik minden neveléssel foglalkozó szakember számára felháborítóak (természetesen itt is említeni illik: tisztelet a kivételeknek, akik azért elég sokan vannak).
Gyermekeik jövőjét veszélyezteti az elhanyagolás, a tudás nélküli mindenhez értés hamis illúziója. Hamar vakvágányra viszik utódaik fejlődését. Ha nem működne az oktatási rendszer, Maugliként nőnének fel. Az amúgy is leterhelt óvónők, pedagógusok munkái sokszorozódnak, mivel a szülők elmulasztotta szocializációs feladatokat is kénytelenek átvállalni.
Az elhanyagoló nevelésnek számtalan oka van, azonban egyre markánsabban van jelen a pénzért gyermekvállalás. A kormány családbarát intézkedései a születések számának növekedése céljából lettek bevezetve. Az utóbbi években az elhunytak száma mindenkor meghaladta a születettek számát, azaz erősen fogy a magyar. Tehát az állam lépéskényszerbe került. Az ország nemző és szülni képes társadalmi csoportját pénzzel próbálja gyerekvállalásra ösztönözni. Mindez dicsérendő, de komoly és főleg nevelési aggályokat vet fel. A gyerek árucikk vagy hitelfedezet lett. Csak azért születnek meg, mert kell a pénz otthonteremtéshez, -bővítéshez. Több gyerek kerül a családba, mint amennyit terveztek vagy ilyen-olyan okok miatt nevelni képesek lettek volna. Vagyis az utódok nevelése egyfajta kényszerré válik, a velük való foglalkozást a szülőket minimalizálásra készteti. Más csoport számára pedig a gyerek az egyetlen bevételi forrás. Munkából szerzett jövedelmek híján családi pótlékon és egyéb szociális segélyeken tengődnek. Egy-egy családban nem ritka a hat-tíz gyerek sem. Egymás mellé állítva olyanok, mint az orgonasípok. A számuk és a pénztelenség okán is alig jut rájuk idő és figyelem. Szinte az utca neveli őket.
Pedagógiai szakszolgálatnál dolgozom. Oda azok a gyerekek kerülnek, akiket az óvodák, iskolák javasoltak vagy a szülők kérték. Problémás esetek. Majd mindegyike hendikepes, a fejlődés egyes területein hátrányba kerülők, lemaradók. A szakszolgálati vizsgálat célja az elmaradás okainak, mértékének megállapítása, megfelelő terápiákra javaslattétel (fejlesztés, felzárkóztatás, iskolatípus-váltás stb.). A pszichológiai és pedagógiai vizsgálat, valamint a gyerekeket beküldő oktatási intézmények véleménye alapján, a vizsgálatban résztvevők hozzák meg a döntésüket.
Név és helyszín megjelölése nélkül álljon itt néhány kirívó példa. Óvodás ikerpárt utaltak szakszolgálati vizsgálatra annak eldöntésére, iskolaéretté fejlődtek-e. Az apa megígérte az óvodának, elviszi a gyerekeket. Elment az önkormányzathoz. Nehéz anyagi helyzetére hivatkozva az odautazáshoz segélyt kért és kapott. Annak ellenére, hogy a vizsgálat helye és az apa lakása között mindössze hat kilométer a távolság. Az ötezer forintot azonban italra költötte, az ikrek pedig maradtak otthon.
Egyre gyakoribb, hogy a szülők a gyerekeket harmadik hívásra sem viszik el. Szerintük nincs velük semmi baj, az iskolában csak okoskodnak. A másik véglet szerint a gyerekeik fogyatékosok. Egy konkrét esetben az anya süketnek tartotta gyerekét, ám vizsgálatra sehova nem vitte. Tanév elején felmértem. Hallásproblémának semmi nyoma. Elfordította fejét, ekkor többször suttogva szóltam hozzá. Értette. Megfelelően reagált, ám kiderült, hogy súlyos beszédhibája van, ami miatt a mondanivalóját nem lehetett érteni. Vagyis a szülő nem tanította meg beszélni vagy ő maga is beszédproblémával küzd.
Mintha az autista gyerek státusz szimbólummá kezdene válni. Apáktól, anyáktól egyre gyakrabban hallom velük való dicsekvést, zsenialitásuk éltetését. Az autista az élet egyes területein rendelkezhet az átlagnál jobb képességekkel, akár kimagaslóan. A külvilág felé a szülők ezt sulykolják, miközben a pszichés probléma negatívumait igyekeznek elhallgatni. Akadt olyan anya, aki a fiát már két és fél éves korában autista centrumba vitte, a megvizsgálását kérte. Ennyire fiatalon a tünetek még nem jelentkeznek egyértelműen. Az anya mégis elérte, hogy autistává nyilvánítsák. A gyerekkel egy évig foglalkoztam, a szindrómának semmi nyomát nem láttam. Az anyával többször beszélgettem. Igyekeztem tévhitét cáfolni, talán sikerült a megrögzöttségét megingatni. A gyermeke jövője szempontjából fontos a realitás megérzése, -értése.
Egyes házaspárok többször kérték utódaik fogyatékossá nyilvánítását. Nem értelmi, érzelmi lemaradása okán, hanem abban az esetben megemelt családi pótlékot kapnának. Sok peremcsalád egyetlen bevételi forrása. Arról pedig sokan hallhattak, mikor Edelény környékén cigány asszonyok gumikalapáccsal ütögették kerekedő pocakjukat, csakhogy a csecsemő fogyatékosan jöjjön világra. Nemcsak a Bódva völgyében tapasztalni furcsaságokat. Hazánk területén bárhol hallani eseteket. Mosóporos vizet isznak. Keményen alkoholizálnak, dohányoznak, újabban drogoznak is. Példákért nem is kell túlságosan messzire menni. Elég, ha az érdeklődő elbuszozik Hajdúsámsonba és látogatást tesz a Citromszigeten (ha mer). Ott csak látni fog, mert senki nem nyilatkozik meg, de a városban járva vastag történeteket jegyzetelhet. A Sziget gyerekei a városban különösen bőbeszédűbbek.
Sajnos a történetek hosszan sorolhatók.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás