Művelődés

A magyar honvéd jó katona volt. Ezt bizonyítandó született az egyik álhír: a Don-kanyarban egy őrmester, két lóval visszavert egy egész ruszki zászlóaljat. Később a csatát megismételték, mert a híradósok lekéstek az eseményről.

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leverése után a fiatal császár, Ferenc József megszüntette Magyarország addigi viszonylagos önállóságát, birodalmának tartományává „fokozta le”. Önkényuralmi módon, megtorlással, elnyomással uralkodott abban az országban, melyben nem is koronáztatta meg magát (csak 1867-ben, a kiegyezés évében kerül fejére Szent István koronája). A szabadságharc emlékének írmagját is igyekezett kiirtani. Eredményeképpen látszólagos nyugalom honolt az országban, de a lelkekben izzott a parázs.

Debrecenben, a Déri Múzeumba betérő látogató február 15-ig tekintheti meg az Egy korszak történelmi traumák között Kultúra és műpártolás 1920-1944 című vándorkiállítást, amely keresztmetszetét adja a múzeum rendkívül gazdag gyűjteményeinek. A tárlat utazó törzsanyagát, amelyet - értesülésünk szerint, ezen a héten már elszállítottak a múzeumból - egy nagyobb lélegzetű kiállítással kötötték össze a múzeum szakemberei. A kultúraértő közönség számára értékes rész, büszkén mondhatjuk: a „hazai” anyag, azonban még néhány hétig megtekinthető az érdeklődők számára.

XII. Károly svéd király története, aki 300 éve Debrecenben is járt

1714. október 28-án két kapitány érkezett Erdély határához Havasalföld felől, okmányuk szerint Peter Frisk és Erik von Ungern. Az előbbi valóban frissnek bizonyult, ugyanis november 11-én már a keleti-tengeri kikötőváros, Stralsund egyik kapuján kopogtatott és Carl Gustav Dücker tábornaggyal kívánt találkozni. Az őr, tekintettel az éjjeli órára, először elhessegette, ám, miután meghallgatta, hogy a kapitány szerint ezért a svéd városparancsnok miként bünteti majd meg, mégis Dücker hálókamrájába vezettette. A tábornagy öreg harcos volt, de bizonyára álmos. Így fordulhatott elő, hogy csak a jövevény rávezető magatartása után eszmélt rá: annak titulusa a kapitányinál kissé bővebb. Csakugyan, huszonhét elemből állt, közülük az első magyarul így hangzanék: Károly, Isten kegyelmével Svédország királya.

Debrecen városa az 1840. évi 29. törvény értelmében nyitotta meg kapuit a zsidók előtt, akik a környező településekről költöztek be. A cívis lakosok rövid idő alatt összebarátkoztak a zsidósággal, így az 1848-as forradalom és szabadságharc idején kiegyensúlyozott, jó viszony volt közöttük. Később a zsidóság egyenjogúsításának parlamenti emancipációs vitája idején szerte az országban pogromok zajlottak, Debrecenben nyugalom honolt.