Túl az Ünnepi Könyvhéten, megannyi tapasztalattal gazdagodtunk egyénileg és a cívisvárosi kultúra közönségeként. Azt biztosan állíthatjuk, hogy az ifjakban és az idősekben egyaránt él az irodalom iránti vágy, az ismeretbővítés lehetőségének reménye és az igény az olvasásra.
A cívisváros is aktív részese volt június 7-11. között az országszerte megrendezett Ünnepi Könyvhétnek, amelynek nem titkolt célja volt ezúttal is, hogy az irodalomkedvelők igényeinek maximálisan eleget tegyen. Azokkal pedig, akik eddig csak ismerkedtek a könyvek végtelen és csodálatos világával, megszerettesse az irodalmat.
Izgalmas utazáson vehettek részt azok a fiatalok, akik az olvasás szeretete mellett a nyelvtanulást is fontosnak tartják. Az Amigos a Gyermekekért Alapítvány egy interaktív program keretében mutatta be a napokban a debreceni Libri Könyvesboltban az Egy világraszóló felfedezés 1. címmel megjelent játékos, nyelvtanulást segítő kötetet.
Szerencsés nemzet a magyar, hiszen a Kárpátok ölelésében, a mai Magyarország határain innen és túl megannyi népcsoport él együtt, gazdag népi kultúrával. Az Aldöldön kunok, jászok, a Felföld és a Mátra vidékén palócok, matyók és barkók. A Dunántúlon az őrségi, göcseji csoportok, a Rábaköz és Sárköz népe. Határainkon túl, Erdélyben székely, bukovinai, csángó magyarok és a kalotaszegiek.
„Már nem leszek az, aki szerettem volna lenni…” – belső vívódástól, lelki harcoktól, gyötrelmektől a zsarnokság elleni nyílt, vérbefojtott fellépésig. No, de mindezt miként lehet új köntösbe öltöztetve újrajátszani? A debreceni MODEM szeptember 17-ig látható Re:Re – Művészi újrajátszás/Az újrajátszás művészete című tárlata szívbe-húsbamarkoló őszinteséggel történelmet, sorsokat nem leplező nyitottsággal próbál választ adni erre az egyébként korántsem egyszerű mediális kérdésre.
Közhelyes megállapítás, hogy manapság, így a 2020-as esztendők rohanó digitális „filtervalóságában” a fiatalság, a most huszonéves generáció következetesen kerüli az olyan kulturális megnyilvánulásokat, mint a színművészet, a múzeumok vagy a szó szakmai értelmében vett trasht meghaladó igényes könnyűzene, akár underground formában. Szép hosszú és tartalmas gondolatmenet. Cáfolnám.
Király Krisztina festőművész képein keresztül erőteljesen ábrázolja a női nemi lét misztériumát, valamint a hozzá kapcsolódó férfi princípiummal való találkozást, hiszen ezek egymás nélkül értelmezhetetlenek. Valami ősi tudás birtokosaként alkotja meg ezeket a jeleket, amelyek emberi mivoltunk legrejtettebb titkairól rántják le a leplet.
Örökség – Debrecen történelmi szerepét alighanem ezzel az egy szóval hiánytalanul össze is foglalhatjuk. Most pedig mindez hazánk ezeréves múltjának egyik legismertebb és legdicsőbb dátuma miatt különösen is aktuális.
Debreceniek (is) gyakran járnak Tokaj környékén. Vagy átutazóban teszik vagy kirándulnak a környéken és nem kevesen akadnak, akiknek hétvégi házuk van a Zemplénben. Bizonyára számtalanszor látták már, talán fel is mentek ahhoz a kis fehér épülethez, amely a 38-as főközlekedési út feletti halmon ékeskedik.
„Így nyargalunk mi már immár 15 éve a Meseházban, nyomot hagyván arról, hogy vagyunk, voltunk, remélve, hogy az eljövendő korokban is maradhatunk - általuk." írta Schéner Mihály Kossuth-díjas képzőművész 2003-ban.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.