Művelődés

Színdarab? Aligha. Ez maga a letisztult, tökéletes valóság, a média, a tudatipar kellemetlen, kínos és fojtó mechanizmusa, amely akaratlanul is beszippantja a naiv fogyasztót. Pass Andrea Finálé című színdarabja leplezetlenül világított rá a Csokonai Fórumban tartott premieren: a közösségi és tömegmédia lehetetlenül keretezi életünket, menekülni pedig már csak egyfelé lehet – a halálba.

Február 22-én, váratlanul, 74. életévében elhunyt a magyar színművészet meghatározó és ikonikus alakja, Dunai Tamás. Halálhíre az egész magyar művésztársadalmat és színház- és filmkedvelő közönséget mélyen megrázta. Pinczés Dávid filmrendező segítségével emlékezünk a feledhetetlen művészre.

Molnár Ervin, a veszprémi Pannon Várszínház színésze sosem unatkozik, mindig valami újdonságon töri a fejét. A debreceni színházszeretők három éve a Pál utcai fiúkban láthatták a Nagyerdei Szabadtéri Színpadon.

Élet és halál szétválaszthatatlan egység, ám az ember mintegy önvédelmező mechanizmusként hajlamos a halál gondolatát tudatalattijába száműzni egészen addig, amíg az onnan erőszakkal a felszínre nem tör. Borbély Szilárd életművének fontos alappillére a halál gondolati kivetülése az életre.

Gulyás Pál, a debreceni költőzseni számos műve ismert az irodalomkedvelő (és cívis) nagyközönség előtt. Egy verse azonban egészen biztosan nem kerül bele a gyűjteményekbe, tankönyvekbe. Ez a költeménye, a Fekete gályák ráadásul nem csupán az irodalomtörténet számára egyedi alkotás, hiszen a vershez való személyes kötődésemről is írok e jegyzetben.