Érdekes

Úgy megélni a kreativitást, úgy alkotni, hogy abban nem csak saját magunk leljük örömünket, hanem másoknak is boldog perceket tudunk szerezni, az egyik legszebb érzés a világon.

Vasárnap reggel a Székelykő (1128 m) köddunnát húzott magára. A szomszéd kakasa következetesen hajnali négy óra előtt három perccel szólalt meg.

Indulásunk napján reggel csak az volt biztos, hogy estére Torockóra érünk. Addig rögtönözés. A csoport nagy buszon kényelmesen helyezkedhetett el. Irány az ártándi határátkelő. Az ellenőrzés szinte formális. A románokat nem érdekelte az oltási kártya, pedig mindenki keze ügyében tartotta.

Kultusz, vagy mítosz, mém, vagy divat? Nehéz megmondani, még nehezebb hosszútávú magyarázatot adni arra, hogy Debrecen ikonikus helyei közül egyetlen egy miért maradt meg a maga óriási népszerűségében, s a generációk közti keveredés miért pont e helyre korlátozódik…nap mint nap. Mégis megpróbálok egy kicsit cívis egyetemistaként választ találni.