A Tisza száz élete. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy a macskának hét élete van. Szegény Tisza és a benne élő élővilág, mennyi mindenen ment keresztül az évek során. Kezdve, a tizenöt évvel ezelőtti ciánszennyezéstől, egészen a mindennapos szeméthordalékon át, amit magával cipel.
Idén tizenöt éve annak, hogy 2000. január 30-án, megtörtént Magyarország eddigi legsúlyosabb és legpusztítóbb ökológiai katasztrófája, amit a nagybányai Aurul vállalat okozott gondatlanságból, és a bekövetkezett ciánszennyezés több országon keresztül haladva, a folyó élővilágát teljesen kipusztította. Szörnyű nap volt az, amikor a televízió híradójában, illetve a rádióban beszámoltak az esetről. Akkoriban, tíz évesen, nem nagyon értettem a dolgot, mivel nem érthettem még azokat az ökológiai kifejezéseket, amelyeket a szakemberek használtak, hanem a látott képek alapján, amikor egymás után, vasvillával emelték ki a vízfelszínen lebegő, már elpusztult halakat, akkor már tudatosult bennem, hogy mégis mi történt. A szakértők egymás szavába vágva azt hangoztatták, hogy folyó élővilága (planktonok, halak vagy a halakkal és vízi planktonokkal táplálkozó madarak is, rákok és még a tiszavirág) teljesen kipusztult. Az emberek nem sok mindent tudtak tenni, hogy megakadályozzák ezt a szavakba is csak nehezen önthető pusztítást.
A pusztítás mértékéhez, képest a tiszai ökológiai fauna pár évvel később pozitív képet mutatott, mivel megjelent a tiszavirág, és a halállomány telepítése is öt évet vett igénybe.
A Tisza napjainkban sem mentesül a különféle terhektől, mivel a folyó közelében épített szeméttelepekből egy nagyobb árvíz során a szemetet kimossa és az erős sodrás által tovább szállítja, illetve az emberek, akik mit sem sejtve, hogy milyen károsodáshoz vezet, ha legalább egy flakont, csak úgy eldobnak. Ezek akár egy újabba ökológiai problémához vezethetnek, igaz nem azonnali, mint a ciánszennyezés volt, hanem egy lassú folyamat végbemenetele szükséges ahhoz, hogy ismét baj legyen. Viszont vannak civil szervezetek, illetve további lelkes önkéntesek, akik felveszik a küzdelmet a szeméttel, hogy megvédjék a tiszai élővilágot egy újabb nagymértékű katasztrófa ellen.
A magyar országgyűlés 2000. június16-i határozata alapján nyilvánította február 1-jét a Tisza élővilágának emléknapjává.
Somogyi Eszter
Új hozzászólás