„A zene célja nem az, hogy ítéletet mondjunk róla, hanem, hogy táplálkozzunk vele. A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.” (Kodály Zoltán)
Váradi Judit a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának egyetemi docense, 2021. október 23-án vehette át Debrecen Város kitüntetését: a Csokonai-díjat, majd decemberben az Artisjus elismerésében részesült.
Ennek apropóján kérdeztem a művésznőt zenei pályáról, oktató- és kutatómunkáról, valamint közönségnevelésről, amelynek fókuszában a felnövekvő generáció klasszikus zene iránti érdeklődésének felkeltése áll.
Hogy mit jelentett számára a Csokonai-díj? A következőt mondta a zongoraművész:
- Nagyon meglepődtem, nem számítottam rá. Régóta élek Debrecenben, a középiskolai tanulmányaimat itt kezdtem el, azóta kötődöm a városhoz. A kulturális életben több évtizede dolgozom, tehát úgy gondolom ez egy olyan elismerés, amely megerősít a folytatásban.
- Az Artisjus Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület olyan előadóművészeket díjazott, akik művészeti tevékenységükkel törekednek a szélesebb közönség megszólítására, terjesztve a kortárs magyar darabokat, komolyzenei területen kiemelkedő szakmai munkát végeznek. Rögtön a Csokonai-díj után az Artisjus kitüntetését is átvehette. Ez elegendő visszajelzés arról, hogy jól teljesíti a küldetését, feladatát?
- A kettő között még a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti Tagozatától kaptam egy Művészetpedagógusi Különdíjat, előtte pedig a Magyar Arany Érdemkereszt boldog tulajdonosa lehettem, valamint szülővárosom, Berettyóújfalu is díszpolgárrá fogadott.
Az oktatói, menedzseri és kutatói munkám mellett aktívan koncertezem, műsorpolitikánk központi célja, hogy a kortárs magyar darabokat is beépítsük az oktatás és a hangversenyek repertoárjába is, az Artisjus ezt a tevékenységemet ismerte el előadóművészeti díjával.
- Hogyan kezdett el zenével foglalkozni? Mikor kezdett el zongorázni?
- Egészen kiskoromtól kezdve aktív zenei környezetben nőttem fel, annak ellenére, hogy nem voltak a szüleim zenészek. A nővérem elmondta, hogy végig kellett énekelnie az énekkönyvet, hogy én kisbabaként elaludjak, és én ezt minden alkalommal végighallgattam az utolsó dalig, tehát nagyon hamar kiderült a zene iránti szeretetem. Az, hogy zongorista lettem, szintén a nővéremnek köszönhető. Zongorázni tanult, és ez nekem nagyon tetszett.
- A családja támogatta, hogy a zenei pálya felé orientálódjon? Esetleg elhangzott a bűvös mondat, hogy „Kislányom a zenéből nem lehet megélni, keress egy rendes szakmát!”
- Elég sokszor elhangzott, de nagyon hálás vagyok érte, hogy mégis hagyták, hogy a saját utamat járjam. Azt mondták, ha ennyire nagyon elhatároztam magam a zenei pálya iránt, akkor próbáljam meg. Akkor még minden középiskolába felvételizni kellett, de egy társadalomkutató verseny díjaként felajánlották, hogy bármelyik középiskolába felvételi nélkül bekerülhetek, kivéve a művészeti iskolát. De ez sem tántorított el a választásomtól.
- Zongoraművészként is ismerhetjük, és oktatóként is segíti a középiskolai és egyetemi hallgatók zenei fejlesztését. Egy törvény van? Valaki vagy tehetséges, vagy nem? Esetleg a képzettség a meghatározó?
- A tehetség fogalmának nagyon sok meghatározását ismerjük. Én azt az elvet vallom, hogy a tehetség, az egy adottság, de ha nincs mellette szorgalom, akkor csak egy lehetőség. Ha van mellette szorgalom, akkor sokkal nagyobb ívű pályát lehet futni. Itt nem lehet hátradőlni, mindig új darabok és új feladatok jönnek. Folyamatos gyakorlásra van szükség, akár éjszaka és hétvégén is. De ezzel együtt nagyon sok örömet is tud adni ez a hivatás.
- Zongoraművészként a szakmai elismerés, vagy a közönség véleménye a meghatározóbb?
- A hallgatóimnak azt szoktam mondani, hogy olyan szakmát választottak, ami szubjektív. Ahányszor színpadra lépnek, sohasem lesz olyan, hogy mindenkinek meg tudjanak felelni. Mindig éri az embert kritika. Azt kell eldönteni, hogy melyik az a vélemény, amit ha megfogadok előre fog vinni. Fontos, hogy ne roppanjunk össze egy-egy bírálat kapcsán, ha az nem találkozik a saját elképzelésünkkel. Legyen erős a hitünk és a szakmai felkészültségünk, hogy mindig tudjunk többet adni. Engem már nem a megfelelés, hanem az új feladat szépsége visz előre.
- Milyennek látja a mai zeneoktatás helyzetét?
- Még mindig van utánpótlás, ennek nagyon örülök. Az élet jellemzője, hogy régen bármi elromlott, azt megjavítottuk, ma bármi elromlik, eldobjuk és veszünk egy újat. Nincs meg a kitartás, a ragaszkodás, hiányzik a továbbvivő erő, ezért ha valami nem megy, akkor újba kezdünk. A szülők felelőssége is nagy. Egy kudarcélmény alkalmával, tudja-e a gyermeket motiválni és segíteni abban, hogy a csalódás érzése sikerré változzon egy huzamosabb ideig belefektetett munka során, és kitartókká váljanak bizonyos területeken.
- A zenének mennyire van pszichológiája? Egy tanárnak mennyire kell pedagógusnak és pszichológusnak lenni egy személyben?
- Erre nagyon jó példa az online oktatás. A kollégák elmondása szerint ők voltak a biztos pont a gyermek életében. A zeneoktatás egyszemélyű képzés, így ebben az időszakban a diákoknak ők voltak a bizalmasai. Nem mindig a szakmai dolgokkal, hanem sokszor a tanulók lelkével kellett foglalkozni, beszélgetni velük, segíteni a szorongás feldolgozásában. Szerencsések vagyunk, hogy személyes oktatásunk van, hiszen nagyon sokszor a gyermekek még hosszú évtizedekig kötődnek a zenetanárhoz.
- Mi az az attitűd, amivel többet kell adni egy tanulónak az említetteken kívül?
- Indítottunk egy kutatást a kérdéssel kapcsolatban. Minden helyzetben meg kell ragadni azt a reménysugarat, pozitív gondolatot, amivel tovább tudjuk vinni az addig megszokottat, hidat képezni az előző oktatási időszak és a jövő között.
- A doktori fokozatot a finnországi Jyväskylä-i Egyetemen szerezte. Kutatási témája az volt, hogyan neveljünk értő közönséget a komolyzenének. A közönségnevelés könnyű vagy nehéz feladat?
- Nagyon nehéz feladat, leginkább azért, mert a tömegkommunikáció meghatározza az életünket. Kutatómunkám sokszor bizonyította, hogy ha egyszer sikerül megmutatni azt az élményt, amit a klasszikus zene tud adni, utána már nem találkozunk elutasítással. Mindaddig, amíg ez nem történik meg, addig véleményben is nagyon kiábrándítóan tudnak nyilatkozni a gyermekek, de a felnőttek is egy számukra ismeretlen világról.
- Mit adhat a klasszikus zene azoknak a fiataloknak, akik nem a komolyzene felé szocializálódtak?
- Minden zenei műfajnak megvan a maga korosztálya, ezért a komolyzene nem az életünk elején lesz meghatározó. Mégis fontos, hogy az általános iskolában már találkozik vele a gyermek. Nem mindenki a zenei pálya felé orientálódik középiskolában, sok esetben a fiatalok nem is tudják, hogy klasszikus zenét hallgatnak. Például egy relaxáló zongoramuzsika tele van Chopin műveivel, amitől egy fiatal jól érzi magát. Reméljük, ez már oda vezető út, hogy egyszer egy hangversenyterembe is eljusson.
- A témában kutatómunkát is végzett. Szerkesztésében Művészeti körkép, Kutatás a művészeti nevelés helyzetéről és lehetőségéről, a tanórai és tanórán kívüli művészeti tevékenységről és rendezvények címmel augusztusban megjelent egy könyv, amely tizenegy tanulmányt tartalmaz. Milyen céllal készült ez a kiadvány?
- Ez egy helyzetfelmérés volt, ahol kutatócsoportunkkal arra voltunk kíváncsiak, hogy van-e lehetősége a gyermekeknek aktív művészeti tevékenységet végezni tanórán kívül, és élő rendezvényeken részt venni, melyhez a színház, kiállítás, bábszínház és további hét terület is hozzátartozik. Ez a vírushelyzet előtti rögzített helyzetkép az észak-alföldi régióban, tehát kulturálisan és gazdaságilag sem a legfejlettebb részét vizsgáltuk Magyarországnak. Több mint kétezer fő bevonásával végzett kutatás egyik eredménye az, hogy a térségben a gyerekek huszonhét százaléka foglalkozik valamilyen zenei tevékenységgel és 16 százalék tanul valamilyen hangszeren, ami nagyon kevés, hiszen a teljes személyiség fejlesztéséhez hozzátartozik a zenei nevelés is.
- Milyen eredményei vannak ennek a kutatómunkának? Mit lehet kiemelni, és melyek a fejlesztésre, változásra szoruló területek?
- Egyféle zeneoktatás van, tehát a hangszerkezelést, technikát meg kell tanulni! Amikor kialakul egy alapképzettség, aztán el lehet dönteni, hogy melyik műfajt, stílust fogjuk művelni hosszabb távon. Ahhoz, hogy valaki igényesen tudjon a saját szakmájában megjelenni, ahhoz kell a felkészültség, a virtuozitás, ami a hangszeres játékhoz kötődik.
Számomra is meglepő volt a kutatómunka során, hogy az otthoni közös zenélés mennyire meghatározó, amely nagyon előremutató, mert végzettségtől, településtípustól, anyagi helyzettől függetlenül is jól működik. Azt, hogy otthon énekelnek-e a szülők a gyermekkel közösen, csak a szándék határozza meg. Ugyanakkor abban az esetben, ha a szülők valamelyike előzetesen tanult, vagy jelenleg is végez bármilyen művészeti tevékenységet, sokkal jobban támogatja a gyermeke művészeti tanulmányait is.
- Szenvedélye a klasszikus zene, számos elfoglaltsága mellett kevés ideje jut a pihenésre. Mivel tölti szívesen a szabadidejét?
- Nagyon szeretek a családommal lenni, megélni a közös pillanatokat, tehát amikor szabadidőm van, azt családi körben töltöm.
- Mi a legnagyobb álom, amit szeretne megvalósítani? Van még ettől feljebb?
- Amikor lediplomáztam, nagyon örültem, hogy kaptam állást, azt hittem ez a vége. De nem lehet hátradőlni, mindig van valami új, amit tanulhatunk. Valahol az oktatási rendszer is erre késztet minket. Nem tudom, hogy van-e feljebb és megmondom őszintén soha nem ez motivált, de az biztos, hogy ha a kutatói tevékenységemnek elér addig az eredménye, ahol már olyanok is meghallják, akik érdemben tudnak azért tenni, hogy jobbá váljon a zeneoktatás helyzete, akkor azt hiszem, mindent elértem, amiről bármikor álmodtam.
Uszó Ildikó
Új hozzászólás