Ó, ha hallás lennék,
most, amikor látok,
hallanám a porló,
hangyamák-darálót.
Áhítat ha volnék,
bokrosodna tán a
nagy sietség
nyurga fohásza: a nyárfa.
Csüng a fény estelig,
tőgy a lomb s megtelik,
habos a bodza is –
világ fúvódik föl,
dúdolom: terhes öl
egyetlen bolyha is.
Szalai Csaba (1943. október 7. Hajdúböszörmény - 2005. augusztus 22. Debrecen) Költő, újságíró, tanár. A Magyar Újságírók Közössége (MÚK) elnökségi tagja volt. A Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjas újságíró munkásságát „az igazságkereső szenvedély" hatotta át. 1968-tól gimnáziumi tanárként, 1975 után a Hajdú-bihari Napló munkatársaként dolgozott. Életében kilenc verses- és riportkötete jelent meg. Írásaiban mindvégig hű maradt a küszködő szegény emberek, a Hortobágy világához.
Hajdúböszörményben érettségizett, majd 1962-től képesítés nélküli nevelő volt a hortobágyi szórványban és Balmazújvároson. 1968-ban a nyíregyházi főiskolán magyar-történelem szakos tanári, majd 1974-ben a debreceni egyetemen magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett. Mint a Hajdú-bihari Napló munkatársa falusi témájú riportjaival tűnt ki. Ezekből később összeállított egy kötetet Simogatni vadcsalánnal címmel. Míves költő volt, gondolkodó ember; azok közé tartozott, akiknek fontosabb az alkotás s az alkotás iránti igényesség, mint az önadminisztráció, az irodalmi körökben való sürgölődés.
Alapító főszerkesztője volt a Hajdú-bihari Nap című napilapnak (1995-96). Két verseskötete jelent meg, a Tűzvigyázó 1974-ben, a Virágdaráló 1996-ban. Az ő szerkesztésében jelent meg Debrecenben 2000-ben a trianoni békediktátum teljes és hiteles szövege. 2001-ben a hortobágyi munkatáborokról írt és szerkesztett könyvet (Elhurcoltak, szóljatok!). Dokumentum- és riportkötetet állított össze Ingabombázás: főpróba Debrecen felett 1944. június 2-án címmel (2004). 1999-ben nótaszövegekből összeállította az Aranybika nótáskönyvét.
Új hozzászólás