A járvány magyarországi megjelenése és terjedése után sejteni lehetett, olyan nyár vár ránk, amely egészen más lesz, mint az eddigiek. A napokban ugyan bejelentették, hogy a fővárosi gócpont kivételével enyhülnek a korlátozások, de augusztus 15-ig nem tarthatják meg a nagyobb, ötszáz fő feletti rendezvényeket. Elmarad a július végére időzített Campus Fesztivál is.
A hír szélsőséges fogadtatása minden túlzás nélkül megérne egy tanulmányt. Mielőtt elemezném a különböző közösségi felületeken begyűjtött tapasztalataimat, gyorsan leszögezném, a belföldi fesztiválok törlése komoly érvágás az érintett városoknak és cégeknek, valamint a fesztiválkedvelő tömegek számára is. Ugyanakkor közel sem ez napjaink legégetőbb problémája. Pláne, hogy a hírek szerint lesznek egyéb alternatívák, amelyek teret nyithatnak a nyári zenés-táncos-bulis-megőrülős kikapcsolódás előtt.
Ha már Debrecen és Campus, személy szerint én is nehezen képzelem el a nyaramat a helyi fesztivál nélkül, melynek rendezése, szervezése, kínálata mindig lehetőséget nyújt az elégedetlenkedőknek a morgolódásra és féktelen kritizálásra. Tagadhatatlan viszont, hogy a Campus Fesztivál évről-évre fejlődik, bővül, korszerűsödik, és mára a hajdúsági főváros, valamint a nyári szezon egyik kiemelt rendezvényévé lépett elő. Így mindenképp hozzáteszi a maga fontos részét városunk fejlődéséhez, jóhíréhez.
A zúgolódók ezzel nem számolnak, és szinte egymást váltva durrogtatják pezsgőiket a virtuális térben. Közben megfeledkeznek arról, hogy a fesztiválok kapuinak kényszerű becsukása éppúgy a pusztító, ezáltal cseppet sem örömteli világjárvány következménye, mint a gazdaság ellehetetlenülése, a munkahelyek elvesztése és az emberi élet rendszerszintű, csaknem teljes átformálódása. S megfeledkeznek arról is, hogy a nyári fesztiválok, az előkészületekkel együtt ezreknek nyújtanak biztos bevételt, és százezreknek kikapcsolódási lehetőséget.
Az persze elfogadható, ha valaki a szórakozás más formáit preferálja. Elfogadható az is, ha a fellépők kínálatát, netán az időpontot, helyszínt, környezetkárosító hatásokat, vagy az általános fesztiválmagatartást éri bírálat. Azt viszont már legkevésbé sem elfogadható, ha valaki szászezrek időtöltésének és megélhetésének megszűnésében leli örömét. Mert egy fesztivál nem csak hangerőről, koncertekről és féktelen hangulatjavításról szól. A fesztivál közösségi élmény, amely a remek koncertek és átmulatott éjszakák mellett kezdete lehet egy örök barátságnak, szerelemnek is.
Márpedig az, hogy ilyen élmények, barátságok, szerelmek az idei fesztiválszezonban nem szövődhetnek, úgy vélem, senkinek sem lehet őszinte öröm.
Tóth Sándor
Új hozzászólás