A földesúr igencsak fájlalta bordáját, sajgott a karja, lábán kékeszöld elszíneződések virítottak. Ludas Matyi alaposan helyben hagyta Döbrögi uraságot. Ez volt az első verés a háromból. Döbröginek nem kellett utánanéznie, mitől vannak fájdalmai. Eredetét egyértelműen ismerte. Ápolójának, Biri néninek sem kellett diagnózis felállításával vesződnie. A vajákos asszony valóságos intézmény volt az uradalomban. Ha valakit köszvény gyötört, vagy nátha kínozta, hozzá fordultak. A természetes gyógymód elkötelezettjeként hirdette: „fűben, fában orvosság”.
A boszorkány egyetlen gyógykoktélra esküdött, minden nyavalyára ezt javasolta: nadragulya, cickafark, békaláb.
Ők segítettek a hozzájuk fordulókon. A modern kor embere nem kéri, betegségeinek maga jár utána. Leül a számítógép elé, beüti a keresőbe képzelt betegségének megnevezését és tájékozódik. Amennyiben a tünetek a leírtakkal közel egyezőek, már csak az orvoslás módját keresi, aztán rohan a patikába, beszerezni az olvasottakat.
Egy felmérés szerint a 20 és 30 év közöttiek 95 százaléka önmagát gyógyítja, azaz panaszaira interneten keresi a megoldást. Az idősebbek aránya, a kor előrehaladtával csökken. Az öregek, gyenge számítógépes tudásuk okán is, inkább körzeti orvosukat keresik fel.
Az önkezelésnek számtalan oka lehet. Nem bíznak az orvosokban. A viszolygásnak lehet alapja. Gondoljunk csak a külföldön munkát vállaló dokik sokaságára, az itthon maradottak túlterheltségére. A felhígult orvostársadalomban praktizálnak olyanok, akik az egyetemet költségtérítéses szakon (mert az apuka félévente leszurkolta az egymilliós tandíjat), kettesekkel bukdácsolva végezte el. A világhálón számtalan történet kering a félrekezelésekről. Az orvosi beavatkozások hosszú várólistája sem növeli a bizalmat az állami gyógyítás iránt.
Az egészségüggyel szembeni bizalmatlanság mellett ott a munkahelyről elbocsátás félelme. A betegségeket gyakran lábon hordják ki, félve az elbocsátás rémétől. A kiesett napok ráadásul csökkentik, az amúgy se bőséges havi keresetet, márpedig ebben a drága világban minden forintra szükség van.
Az öndiagnózis, számítógépes információkra alapozott felállítása áldás és átok is egyben. Áldás, ha a beteg a szakember irányításával keres rá az interneten, tudhat meg többet bajáról, amelyről az orvos – idő hiányában, mert sokan várakoznak még a váróteremben – csak a legszükségesebbeket mondhatja el. Átok, ha a beteg vitatkozik az orvossal, mert úgy hiszi, az ő diagnózisa a pontos. Az értelmetlen vitákkal a többi betegtől veszi el az idő. A parttalan szócsatától idegessé vált doktor ingerültebben gyógyíthatja újabb betegeit.
Az internetes öngyógyításnak további hátránya a nem megfelelő gyógyszerek használata. A recept nélkül kapható pirulák gyakran nem elég hatékonyak egy betegség leküzdésében. Nem lehet egy tüdőgyulladást C-vitaminnal kikúrálni. Olyan antibiotikumokkal kezelhető, amelyek vénykötelesek, éppen azért, mert az erős dózisú szerek egy hipochondernek nemhogy használnak, annál inkább ártanak. Mindig akadnak olyanok, akik inkább az öngyógyítás népies módszereit választják, azaz náthára kalapkúrát, hasmenésre pálinkát.
Az ebola járvány kapcsán hazánkban is többször tört ki pánik (egyszer éppen Debrecenben), mert a helytelen öndiagnózis teljesen félrevezette környezetét. Az alapos orvosi vizsgálat minden esetben kiderítette, hogy nem eboláról, hanem maláriáról van szó. A két betegség tünetei hasonlóak, felszínes tudással, internetről szerzett információkkal könnyen összetéveszthetők.
Ne csapjunk fel kontárnak, mert saját egészségünket fuserálhatjuk el! Igenis, bajainkkal keressük fel orvosunkat és kérdezzük meg gyógyszerészünket!
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás