Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem

Csokonai Vitéz Mihály

A hatalmas szerelemnek
     Megemésztő tüze bánt.
Te lehetsz írja sebemnek,
     Gyönyörű kis tulipánt!

 

Szemeid szép ragyogása
     Eleven hajnali tűz,
Ajakid harmatozása
     Sok ezer gondot elűz.

 

Teljesítsd angyali szókkal,
     Szeretőd amire kért:
Ezer ambrózia csókkal
     Fizetek válaszodért.

 

Csokonai Vitéz Mihály (Debrecen, 1773. november 17. – Debrecen, 1805. január 28.) a magyar felvilágosodáskori irodalom egyik legjelentősebb költője.

Tanárai a jövő tudósaként emlegették, „poeta doctusnak” és „poeta natusnak” is nevezték.

A 18. és a 19. század fordulójának magyarországi viszonyai között lenyűgöző tájékozottsággal rendelkezett a kor gondolkodását, irodalmát, politikáját illetően egyaránt.

Apja Csokonai Vitéz József borbély és seborvos, anyja Diószegi Sára volt.

Csokonai a Debreceni Református Kollégiumban tanult, ahol 1785. április 18-án, az alsóbb osztályok elvégzése után továbbléphetett. A gimnázium elvégzése után, április 18-án az akadémiai tanfolyamot kezdte el.

Csapongó, szabad szelleme azonban nem fért össze az iskola katonás fegyelmével.

Debrecenből jogot tanulni ment Sárospatakra, majd néhány évig a Dunántúlon bolyongott, majd visszatért szülővárosába, Debrecenbe.

Ezek után nehezen, szűkösen élt, utolsó éveiben emberkerülés jellemezte. 1804-ben Váradon verses búcsúztatót mondott Rhédey Lajosné temetésén, ahol meghűlt, öröklött tüdőbaja súlyosabbá vált, és meghalt.

Életében mindössze két kötete jelent meg: A tavasz (1802) és Dorottya (1804).

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.