Vajon tényleg ismerjük a várost, ahol élünk, vagy tud újabb és újabb érdekességet, titkot mutatni nekünk? Immár hat éve élek Debrecenben, és gyakran úgy érzem, unalmassá vált számomra, kinőttem ezt a helyet, de rá kellett jönnöm, hogy csak csukott szemmel járom az utcákat, és ha figyelmes vagyok, még sok izgalmas részletet rejt magában a lakóhelyem.
A rohanó élet és a zsúfolt utcák körforgásában elfelejtünk megállni egy pillanatra, hogy csak gyönyörködjünk az építészetben, a parkokban, szobrokban. Utóbbira szeretnék nagyobb hangsúlyt fektetni, mivel a kultúránkat megőrző emléktáblák, domborművek, életnagyságú szobrok mozdulatlansága koronázza meg az adott közeget.
Gondolom sokan ültünk már le Szabó Magda ülő szobra mellé a Kossuth téren, és az Ady parkban található Ady Endre szobrot is jól ismerjük. Mindkét alkotás hozzáad a hely atmoszférájához, és ottlétük nélkül hiányt éreznénk. Azonban ha nyitott szemmel járunk, hamar rájöhetünk, hogy nem csak e kettő figyeli fürkésző tekintettel a belváros mozgását, pár méterrel arrébb Kölcsey Ferenc ül karosszékében a Református Kollégium Általános Iskolája mellett. Ámde vannak olyanok, akik fentről kísérik végig a mindennapok történését, ilyen például Csokonai Vitéz Mihály szobra Kölcsey szomszédságában, vagy Petőfi Sándor szobra a nemrég felújított Petőfi téren. Fontos megemlíteni azokat az emléktáblákat, domborműveket, amelyek a falba olvadva rejtőznek el a mindennapokban. Ezek az alkotások kevésbé szembetűnőek, de annál érdekesebbek, gyakran plusz információt találhatunk mellettük egy idézet kíséretében, ilyen a Szabó Magdáról vagy a Fazekas Mihályról készült dombormű.
Fontosnak tartom, hogy ezekre az alkotásokra nagyobb figyelmet fektessünk! Azok, akik idevándoroltak, és naivan azt gondolják, már nem rejt magában a város semmit, jó kaland lehet ezeknek a szobroknak a felkeresése, főleg, hogy néhányuk olyan titkos helyen van elrejtve, mint a Nagyerdő félreeső zöld rengetegje. A legtöbb személy Debrecenhez kötődik valamilyen formában, itt születtek, tanultak vagy dolgoztak.
Emellett nélkülözhetetlennek tartom a fiatalok képzését, tájékoztatását, mivel a többség nem csak azért nem ismeri ezeket az emlékműveket, mert nem tartják lényegesnek, hanem mert nincs meg a kellő lehetőségük, motivációjuk megismerésükre. Ebben tudna segíteni az idősebb generáció, akik megmutatják ezeket az értékeket a jövő nemzedékének, de hasznos lenne egy képes kiadvány, amelyet a turisták is forgathatnának.
Néha nem árt, ha a nyüzsgő, rohanó élet ritmusából kilépve mi is szoborrá válunk, és csak átengedjük magunkat a régmúlt idők szellemének.
Nagy Szidónia Johanna
Új hozzászólás