A debreceni közlekedési kultúra hírhedetten rossz. Szabálytalankodásoknak és átkozódó autósoknak se szeri, se száma. A felgyülemlett feszültségeket gyakran egymáson vezetik le. Erre legalkalmasabbak a közlekedési lámpák piros jelzése.
A debreceni pirosak kimondottan hosszúak, így az összeszólalkozni kívánóknak akad idejük szópárbaj vívására. A fennköltnek legkevésbé titulálható értekezéseket Örkény István után akár egyperceseknek is nevezhetnénk. Azért egyetlen minutumúak, mert a verbálisan egymásnak feszülők, a zöldre váltás pillanatában kocsijaikba vágódnak és padlógázzal lőnek ki. A gázpedálon vezetik le a bennük maradt idegességet.
A Faraktár és a Hajnal utca kereszteződésében egy BMW-s mögött Suzuki fékezett. Idősebb úr tépte fel a „mi kocsink” ajtaját, és a kék-fehér emblémás márkához rohant. A vezetőoldali szélvédőn bedörömbölt. Izomagyú unott rágózással nyomta meg az ablakemelő gombot.
- Mi a gond öreg? – böffentette oda, csak úgy foghegyről.
A Suzukis válasz helyett kérdezett:
- Ilyen rossz ez a kocsi?
Sikerült a rágózót meglepnie.
- Miiiii? – ennyit sikerült kipréselnie magából.
- Gyárilag nincs benne index? – tért az öreg a lényegre.
A kopasz agytekervényei csikorogva próbálták a kérdést feldolgozni, de csak egy bárgyú kérdésecskére tellett:
- Miért?
- Mert, ha van, akkor használni kellene…, vagy levágták az iszlamisták a kézfejedet, ezért nem jelzel?
- Van – mutatta fel két szőrös, kigyúrt karját.
- Irányjelzés nélkül vágtál elém.
- Na és? Mi van akkor? – kérdezett vissza flegmán a vétkező.
- Ha kevésbé figyelek, beléd rongyolok – dühöngött a Suzukis.
A BMW-s megrándította a vállát:
- A rendőr nekem adna igazat. Követési távolság be nem tartása. Még magának kellene fizetnie.
- De elém vágott! – ordította a cinikus arcába az egyre bőszülő férfi.
- Ne fröcsköljön a pofámba, mert lemolyolom a parókáját! – vette fenyegetőre a BMW-s.
- Hallatlan – hápogott a számonkérő az elképesztő cinizmust tapasztalva.
- Na, öreg csoszogjon vissza a járgányához, mert zöld lesz. Annál zöldebbre pedig hiába vár – azzal ujjával az ablakemelő gombjára bökött.
- Bunkó! – ordította be még a Suzukis a szűkülő résen.
Az izomagyú csak legyintett. Gázt adott és irányjelzés nélkül fordult a Hajnal utcára.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás