Munkakereső kalandba bonyolódva egyszer csak az utca zajába nem illő kellemes hangokat hallottam: „A Kúriának igaza van! De mi ezt nem hisszük.” Hisz ez a hang egy hangtölcsérből jött, transzparenseket, zászlókat cipelő csendes-szerény emberek előtt járó magas, szép kabátú, aktatáskás fiatalember bátor szájából. Nem mondta sokszor, három-négy mondatot mondott, s az utca zaja monoton lett, s benne ez a vékonyka hang egyre erősebb.
Kereső
Legújabb írások
Díszpolgár a Facebookon
Képtár
A legtöbbet olvasott
Legutóbb olvasott:
A hét verse
Ahogyan a szobrász
önti a gipszet
a halhatatlan
arcra, azonkép
öntjük mi céhesek-
mívesek szavunknak
anyagát és várunk,
várunk, míg a kíntól
kővé nem mered.